Clifford Hall (1904-1973) - San Marco Square

A San Marcoplein Velencében. Olajfestmény vászonra,fa táblára festve. Aláírt és dátumozott 1948. Méret keret nélkül 30x41 cm. Kerettel együtt 42x53 cm. A mű hátoldalán leírások és több kiállítási címke található.

Clifford Hall, ROI, NS, (1904. január 24. – 1973. december 25.) brit tájképfestő és bohem életmódtan. Jelentős korszakai közé tartozott, amikor az emberek különböző mértékben törölközővel vagy lepedővel letakartak voltak. Néhányan a néző felé fordították vagy eltakarták az arcukat.

Clifford Eric Martin Hall Wandsworth-ben, Londonban született, és Richmondban töltötte gyermekkorát, először a Sheen Avenue-n, majd a Mount Arras Road-on. Először az Elm Tree House Schoolban, később a Richmond Hill Schoolban tanult 1914-től, majd a Wimbledonban található King’s College School-ban. A húszas években a Richmond Art Schoolon Charles Wheeler, a Putney Art Schoolon Stanley Anderson tanították. 1925–1927 között a Royal Academy Schools-ban tanult, ahol Landseer Ösztöndíjat nyert, és portré megbízásokat kezdett vállalni, így finanszírozta tanulmányait és lakását Twickenhamban. Charles Sims és Walter Sickert hatott rá. 1928-tól Párizsban élt, ahol Malakoff-i műtermet osztott Edwin John-nal, Augustus John fiával. John révén megismerte Montparnasse negyedet. André Lhote-nál tanult.

Az 1930-as években visszatért Angliába, ahol Soho-ban és másutt helyi jeleneteket festett. 1940-től háromszor festette Quentin Crispet, de ezen művek közül kettő jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. A második világháború idején ARP-kórhősi brigádjában tevékenykedett Chelsea, Lots Road környékén, és önállóan adott be hozzájárulásokat a War Artists Advisory Committee-nek. 1941 májusában Clifford Hall háborús rajzainak kiállítása, „Bombs On Chelsea” címmel, a londoni Leger Gallery-ben, Old Bond Street-en, W1-ben volt. E korszak néhány rajza, amely a légitámadások következményeit ábrázolja, az Imperial War Museum gyűjteményében található. Munkája része volt a 1948-as nyári olimpia festőversenyének is.

Legmarkánsabb művészeti jellegzetessége a későbbi években jelentkezett, amikor a hatvanas évek közepétől portrékat kezdett festeni olyan nőkről, akik fél testüket- egészen a fejig le kenderelve vagy törölközőkkel és más textíliákkal takarva voltak, arcukat rejtve. Ezek a művek tükrözik Hall korábbi alkotásait is, amelyben a nőket fejjel lefelé ábrázolta, a hajukat fésülve úgy, hogy a haj peig takarja az arcot, vagy a néző felé fordított háttal, amelyet korábban kész portrékkal váltogatott, amelyek az egész arcot mutatták.

Hall műtermének tartalmát halála után 1982-ben a Christie's londoni aukciós háza értékesítette, így művei széles körben elterjedtek. Számos brit intézményi gyűjteményben, néhány külföldi gyűjteményben találhatók, és gyakran bukkannak fel árveréseken.

Kiállítások
Hall a Royal Society of Portrait Painters, a Royal Academy, a Royal Institute of Oil Painters (ROI), a New English Art Club, a Royal Society of British Artists, a London Group, a National Society of Painters, Sculptors and Printmakers (NS),[1] és a Chelsea Art Society (CAS) kiállításain vett részt. Élete utolsó éveiben három ilyen művészeti társulás igazgatóságában is tag volt: a ROI-ban, az NS-ben és a CAS-ben.

Tárgyalások szerint a galériák közül volt neki egy egyéni kiállítása a Helen Lessore Beaux Arts Gallery-jében 1935-ben, majd a második világháború után a Roland, Browse and Delbanco-nál (1946, 1947, 1950), az Anthony d’Offay Gallery-nél, az Ashgrove Gallery-nél, a Redfern Gallery-nál, a Goupil Gallery-nál és a Leicester Galleries-nél (1952). 1977-ben emléktárlatot rendeztek a Belgrave Gallery-ben. 1982-ben, 1989-ben és 1997-ben összesen három kiállításon mutatták be Hall műveit a Belgrave Gallery-ben még.