Valerii Stratiuk - Between heaven and earth

A festmény szimbolikus képként jeleníti meg a törékeny belső csendet és az elmúló szépséget. A fehér virág, amely a hős ajkai között szorul, a csend jelévé válik, a kimondatlan érzelmeké és az emberi állapot hajlamosságának jelévé.

A mélykék háttér alvás, memória és érzelmi távolságtartás hangulatát teremti meg, miközben a felfelé néző tekintet a belső keresés és elmélkedés állapotát hangsúlyozza.

A szenzuális realizmus és a szimbolikus képi megjelenítés ötvözete az ábrázolást a fiatalságra, a sebezhetőségre és az elmúlásra adott reflexióvá alakítja.