Joan Riera Ferrari (1942-2017) - Cala Mallorca

Joan Riera Ferrari (1942-2017)

Joan Riera Ferrari (Manacor, 1942 - 2017)

Joan Riera Manacorban születik, és rögtön a számára legtraumatikusabb élmény éri, amikor 1950-ben meghal az édesanyja, miközben ő 8 esztendőre készül. Ekkor egy doboz festőecsetet kap, és vele végzi el első rajzait. Tizenkét évvel később Barcelonába kell költöznie, hogy folytathassa tanulmányait, és újra el tudjon szárnyalni. A Szent Jorge Real Teleki Képzőművészeti Akadémián tanul, ahol Xim Torrensszel, Daniel Codorniuval és Castanyer-rel osztja az osztályt. 1967-ben visszatér Mallorca-ra, Manacorban telepedik le, ahol első kiállítását rendezi, majd Helsinki-be utazik kiállítani. Ezeket az első éveketszakaszokat a Manacor-i Ipari Iskolában oktatóként tölti; ezáltal összeköti a művészetet a mindennapi munkával. Lázadó művész: 1969-ben egy manacor-i templom egykori krisztusát fejjel lefelé a keresztre helyezve egy installációt készít, ami miatt Heves tiltakozások robbannak ki a községben. A 70-es években Cala d’Orban telepedik meg, ahol tör-zsú alaposan a beltéri művészeti tervezésre fordítja idejét, kiemelkedő hotelláncok számára dolgozva. Ebben az évtizedben megnyitja saját galériáját, a 'Picarol'-t, hogy fiatal művészeket mutasson be, közöttük egy felanitxi fiatal művész, Miquel Barceló Artigues is megtalálható. Európa-szerte utazik, Velencébe és Baselbe is. Basel-ben debütál a Fasnacht sorozat, amelyet később a Mallorca Megyei Múzeumban is kiállítanak. Az 1980-as évek közepén megkötteti szerződését a Maneu-galériával; Joan Oliver 'Maneu' a legjobban jegyzett nemzetközi művészeti vásárokra repíti, és állandó kritikai sikereket hoz számára (Bécs, Hamburg, Brüsszel, Egyiptom – innen fakad a viharfelhő a számára: a fehér-fekete 'Nubios' sorozat). 1992-93-ban Manacorban újabb munkahelyet létesítve, az 'L'Auba' megkezdik a kísérletezést a vegyes technikákkal, hogy megkísérelje megkonfrontálni a dolgok kezdetét és végét (az életet és a halált), és megkeresse saját nyelvét, amely a későbbi utat meg fogja határozni. Ekkor megjelenik a 'Tramuntana' sorozata, amely a 'Roques' sorozathoz vezet, a legnépszerűbb darabokhoz. Az 1990-es évek közepén bemutatja az első erőteljes vegyes technikával készült tájakat, vastag textúrákkal, márványliszt és homok felhasználásával; Los Angeles-i kiállítás egy hatalmas sikert hoz, és elkerülhetetlenül meghatározza művészi pályáját. 1996 a felnőtt életének legnehezebb éve, amikor néhány éven belül fél tucat közeli hozzátartozó és barát halála sújtja. Ez arra készteti, hogy a 'Som la mort' című kiállítást nyissa meg, amelynek csúcsaként az elhunytak neveivel és a felirattal van ellógatva egy festett ajtó: