Max Papart (1911-1994) - L'oiseau de feu

Bonjour

Én autentikus, jó állapotban lévő rézkarcot kínálok, amely egy korlátozott, 23/35 példányos kiadásból származik, kézzel írt aláírással.

Max PAPART (1911-1994), akit barátai, Henri GOETZ és James COIGNARD társaságában ismert, tökéletesen elsajátította a karborundumos reprodukció technikáját. A hagyományos metszetben, ahol a fém mélyedését készítik, a karcoló egy ragasztóanyagból és karborund‑porból (szilícium‑kristályból) álló masszát visz a fémlemezre. Az eredmény egy szemcsés, texturált anyaghatás, amely a sötétszürke területeken és a mű vörösétől alatta látható. Ez az újítás együtt jár a rézkarc és a aquatinta ősi technikáival. Az savval végzett munka a lemezre kerül, hogy a fekete vonalak és a háttér árnyalatai élesebbek legyenek. A préssel történő nyomás során a karborundum vastagsága nagyobb megemelkedést hoz létre, amely a vastag arches papírt felnyomja és eltorzítja – ez a domborítás technikája. A kézbetekintésre látható domborulat teljes mélységet ad a madárnak és a piros sávnak, így a nyomat papíralakú szobornak tűnik.

Első pillantásra a mű nyugalmat kifejező, szinte meditációs hatást kelt. Egy mentális tájba repít bennünket, egy absztrakt térbe, ahol az idő úgy tűnik megállt. A háttér két nagy, finom szürkére festett síkot bont szét, éppen zöldes-szürkés árnyalattal. Ez a ködös karácsony jelképe olyan eget idéz, amely nehéz vagy ébren álmodó föld. Ezen a finom tompulásban egy színhasadás törik meg, a tűzvörös vonalat képforma adja. Egy széles, vízszintes sáv élénkvörös vermillios tüze és földhöz kötött edényessége halad át a kompozíción. Nem egyenes, hanem úgy remeg, mintha a természet keze alkotta volna. Ez a tűzszalag olyan, mint egy poétikus horizont: elválasztja a felsőt az alant, mintha az ég és a föld lenne, miközben élet és melegség lüktetését viszi a szürke csendbe. A központi alak egy sakktáblát idéző madár. A tüzetlen égbolt alatti központi elem a levegőben élő és élénk formában kering. Ezt a madarat Max PAPPART grafikai művészete során ismerik fel. Stilizált, geometrikus, majdnem kubista, úgy tűnik, mintha a szélben lógna. Alakja egyszerre stabil és dinamikus, mint egy sárkányhajó a síván. Testét fehér és fekete sakktábla mintázata öltözteti. A szabálytalan négyzetek emlékeztetnek a memóriamutatókra. Fekete négyzetek véletlenszerűen szóródnak, mint zeneműtervek néma jelzései. A madár az emberi gondolkodás szimbólumává válik, amely a világ bizonytalanban homályos térségébe kész repülni.

A keret méretei: 46 cm x 38,5 cm
A kádat mérete: 21 cm x 27 cm

Ez a mű tökéletes állapotban őrzi Max PAPART kézírásos aláírását. A munkát a 70-es évek vége és az 1985 közötti időszakban keletkezett, amikor az alkotó grafikai művészetének csúcspontján volt. Fehér (alabástrom) színű, döntően érdes textúrájú keret került hozzá, továbbá egy új, kétszemes matt-keret is.

Ez a rézkarc egy tökéletes egyensúlyú mű, amelyben a szigorú geometria a vonal szabadságával táncol, a szürkeség mélankóliája pedig egy tüzes vonal melegségével menekül meg, miközben a madár repülésének bátorsága kitör a támadt egyszerűségből.