Sylvain Barberot - à portée de main

Ez a mű a gyermek kézának másolata, amelyet tiszta arany feloldott színével kb. 30%-os arányban festettek ki. Ez a mű egy olyan lenyomatként jelenik meg, amely a jelenlét és a eltűnés között lógva foglal helyet. Egy gyermeki kéz bemillimált formájából kiinduló műgyantából készült szobor zavarba ejtő pontossággal rögzíti a vonalakat, a redőket és egy formálódó gesztus törékenységét — egy intim pillanatot fagyaszt le, a növekedésben lévő testet, amely már most változik, miközben megpróbálják megőrizni nyomát.

A felületet 30%-ban arannyal dúsított festék borítja, s nem a harsány ragyogásra, hanem egy visszafogott, szinte belső fényre törekszik. Az arany itt úgy működik, mint érték és emlék egyaránt felébresztője. Nem isteni tisztaságot díszít fel vele a tárgyon, inkább a kötelék értékességét és a megosztott pillanat felbecsülhetetlenségét hangsúlyozza, éppen azt, amit nem lehet megragadni.

A tenyerében egy gyertya van tartva. Ha meggyújtják, egy megmásíthatatlan időbeli dimenzió kerül a szobor középpontjába. A lassú égés a művet egy folyamatos átalakulás folyamatába vonja be. A viasz olvad, a láng meginog, és lassan a tárgy eltűnik, s vele a kompozíció egy része is magával sodródik. A mind kéznél lévőként adott dolog immáron kiismerhetetlenné válik.

Így a mű a fojtott feszültséget és a delicátosságot a megőrzés és a veszteség között tárja fel. Kétségbe vonja bennünk azt a vágyat, hogy megfogjuk, amitől szabadul, hogy rögzítsük azt, ami természetéből adódóan átalakulásra van ítélve. A gyermek keze, a jövő és a fejlődés jelképe, itt saját eltűnését hordozza, mint egy csendes meditáció az elmúló időről és az emberi kapcsolatok törékeny szépségéről.

Nemzetközi művész, aki munkáját a memória és az elfelejtés közti dichotómiára építi. A memória szerintem az az alapvető elem, amely összeköti a testünket a világgal. Ugyanakkor, miközben kultúránk igyekszik a történelmet zúzás nélkül bevésni, én a saját memória elnyomására, dekonstruálására, sőt feledésére törekszem. A felejtés gyakorlata hatalmas vállalkozás… A test csak e memória megvalósító tárgya, amelytől függ, sőt igényli is azt. Megépíti, formálja és átalakítja. Ha az anamnézist görögül felidézetten visszakeresésként értelmezzük, én inkább azt követem, hogy jobban el tudjak tőle válni.