Paolo Fedeli - Magica Venezia

PAOLO FEDELI Toszkánában született 1957-ben. Szépművészeti intézetben tanult Sienában, a Művészet-Mestere (Maestro 'Arte') diploma megszerzésével. Számos egyéni kiállítást rendezett itáliában és külföldön. Többek között Ukrajnában, Franciaországban, Oroszországban, Spanyolországban, Rómában és még sok helyen. Számos ÁllandóKiállításon szerepel. Művei számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatók. Tevékenységét nemzetközi és hazai folyóiratok és napilapok is értékelték. Részt vett a legnagyobb országos csoportos művészeti kiállításokon, jelentős idézetekkel és kritikai elismerésekkel gazdagodva. 1979-től napjainkig igen sok, százötven-hetvenhat I. díjat nyert festészeti pályázatokon Paolo Fedeli a természet titkokat zengő nótoraként.
MONDÁK RÓLA:
Paolo Fedeli feltűnően elegáns festő. Olyan események mesélője, amelyek nehezen képzelhetők el vagy megfoghatók, feleletre váró kérdések meséje. Közé a Toszkán és egy elnehezült nyugat hivatali metropolisza törheti meg a mindennapokat, ahol a látképek mind alávetik magukat a globalizáció abszurditásának; ugyanígy meglepő lehet a nyelvnek a stílusa is. Mégis finom kapcsolódást látunk a parasztházak, a dombok, a tiszta égbolt, az éjszakai fények, a nedves utczák csillogó aszfaltja, a koromfoltos levegő hangulatai között: nincsenek élőlények, mintha az emberség, a mindennapok, a munka, a szerelem, az űzés, a versengés, az ébrenlét és az alvás elkerülte volna a művész szociális vagy inkább mondva, a realizmus képeit. Valószínűleg a francia költő, Paul Verlaine is egyetértett volna vele, a szavak és színek közti megfelelő távolságot megtartva:
„És szükséges, hogy ne a szavait válaszd ki, hibákkal együtt: semmi sem annyira drága, mint a szürke dal, ahol a bizonytalan a pontoshoz kapcsolódik. Lépj minél messzebb az ökölbe szorított ékesszólástól, a kegyetlen szellemtől és a tisztátalan nevetéstől; ezek a szemeket könnyeket csalnak a kék szemekre! Fogd meg az érvelést és görbítsd a nyakát! Így hát Paolo Fedeli olvasatának kulcsa: az önreflexivitást és a meglepően olyat a bizonytalant helyettesítette a bizonytalanság ködös fellege. A mindennapi retorikát és a hangzatos hangokat a szó szerint megtartott jelenlét csendjével helyettesítette. A felismerhető ábrázolása helyébe a vizuális költészet felnagyítása lépett.Paolo Levi