Sergio Romero - Estructura

92x65 cm-es feszítőkeretre készült vászon. Merev csőben és feltekerve szállítják.

Ez a munka a közelmúltban megkezdett festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyetlen vizuális nyelvvé egyesül. Bár első ránézésre impulzívnak vagy spontánnak is tűnhet, mindegyik egy korábbi, sokkal inkább építészetileg pontos műből származó megfigyelési és finomítási folyamatból ered, amely évek során tollal, vonalas rajzzal és a tér manuális építésével fejlődött ki.

Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul.

A vonal nem csupán kontúrként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és a felületen történő fizikai kibővülésként is kezdi működését. A gesztus felszabadul, de továbbra is megvan benne egy belső szervező rendszer. A jelek ismétlődnek, a nyomvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan architektúra által meghúzott határokkal marad elválasztva, amely egész lényegét tartja.

Minden mű úgy működik, mint mozgásban lévő mentális térkép: memóriarétegek, impulzusok, nyomvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek ugyanazon síkon élnek együtt. A látszólagos káoszt a sűrűség, a üresség, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány tudatos döntései átszövik.

A keretek, pályák, idegvonalak és körkörös központok ismétlése saját grammatikát alakít ki, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlenről vagy tisztán automatikáról van szó, hanem arról a kutatásról, hogy miként fordítható le a gondolat, a feszültség és a szenzitivitás egy kortárs festői írásmódra.

A akrilfesték itt részben felváltja a rajz technikai merevségét egy testhezállóbb, fizikai jelenléttel. A mű többé nemcsak épül: történik is. A vonal megőriz a mozdulat emlékét, az időt és a közvetlen gesztust, mindig megtartva azt a vizuális pecsétet, amely az egész kutatást meghatározza.

Ezek a darabok a következők között ingadoznak:

- rajz és festés,
- kontroll és kibővülés,
- építészet és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztuális intenzitás együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, folyamatos átalakulásban.