Sergio Romero - Sistema Orbital

92x65 cm-es felfüggesztésre készített vászon bemutatója. Egy merev csőben szállítják, és feltekerve adják át.

Ez a mű a közelmúltban keletkezett festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli struktúra és a szimbolikus ismétlés egyes vizuális nyelvet alkotnak. Bár elsőre impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik az előző, sokkal architekturáltabb és precízebb műből származó megfigyelési és tisztítási folyamatból ered, amely évek során, markerrel, vonalrajzokkal és a tér manuális felépítésével fejlesztett ki.

Ebben az új sorozatban ez a precizitás nem tűnik el: átalakul.

A vonal többé nem kizárólag kontúrként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energia, ritmus és fizikai terjeszkedés is kezdé válni a felületen. A gesztus szabadul fel, mégis megmarad egy belső szervezőrendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak kereszteződnek, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával van határolva, amely egész koncepciót tart a kezében.

Minden mű mentális térkép, mozgásban lévő gondolatokkal: memóriahártyák, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek ugyanazon síkban élnek.

A látszólagos káoszt a sűrűség, a szűrő, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány tudatos döntései járják át.

A keretek, pályák, idegvonalak és kerek központok ismétlése saját grammatikát teremt, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlenről vagy puszta automatizmusról van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet a gondolkodást, feszültséget és érzékenységet egy kortárs festészeti írásmóddá fordítani.

A akrilide a rajz bizonyos merevségét részben felváltja, egy testi és fizikaiabb jelenléttel. A mű nemcsak megépül: történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, mindig ugyanolyan vizuális pecséttel, amely az egész kutatást jellemzi.

Ezek a darabok a következők között ingadoznak:

- rajz és festés,
- kontroll és terjeszkedés,
- architektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, amely folyamatos átalakulásban van.