Sergio Romero - Memorias

92x65 cm-es feszítésre kész táblát készlet a keretre. Egy merevcsőben érkezik, és feltekercselve.

Ez a műrészlet egy közelmúltbeli festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyazon vizuális nyelvvé áll össze. Bár elsőre impulszívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik egy korábbi, sokkal Architekcionálisabb és pontosabb alkotásból kiinduló megfigyelési és finomítási folyamatból születik, amely évek során készült tollvonatokkal, lineáris rajzzel és a tér manuális felépítésével.

Ebben az új sorozatban ez a precizitás nem tűnik el: átalakul.

A vonal nem csak kontúrként vagy szerkezetként viselkedik tovább, hanem energiaként, ritmusként és a felületi fizikai terjeszkedésként is kezd működni. A gesztus felszabadul, de továbbra is van egy belső szerveződési rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan architektúra által határolódik, amely az egész kompozíciót tartja.

Minden mű egy mozgó mentális térképként működik: memóriahártyák, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek egyidejűleg élnek meg egyazon síkon. A látszólagos káoszt tudatos döntések átszövődni a sűrűség, a ki- és betöltöttség, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány megítéléséről.

A keretek, pályák, az idegrendszeri vonalak és a keringő magok ismétlődése saját szigorú grammatikát eredményez, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlen vagy automata, hanem egy kutatás arról, hogyan lehet gondolatot, feszültséget és érzékenységet kortárs festőírásban lefordítani.

A tempera itt részben felválthatja a rajz műszaki merevségét, egy testesebb és fizikaiabb jelenléttel. A mű már nem csak épül: történik is. A vonal megörökíti a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, mindig megőrizve azt a vizuális jegyet, amely a kutatás egészét meghatározza.

Ezek a darabok a következők között billegnek:

- rajz és festés,
- kontroll és terjeszkedés,
- architektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztikus intenzitás együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, állandó átalakulásban.