Sergio Romero - Estructura latente





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 134434 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Sergio Romero bemutatja az Estructura latente című, eredeti akril festményt vászonon (65×92 cm), kézzel aláírt, 2026-os dátummal, kiváló állapotban, a vászon fesztésre készen, merev csőben szállítva, Spanyolországban az 2020 utáni időszakban készült.
Leírás az eladótól
92×65 cm-es keretre kész vászon. Merev csőben adva kerül átadásra, feltekerve.
Ez a mű része egy nemrégiben végzett festészeti kutatásnak, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés közös vizuális nyelvvé válnak. Bár elsőre impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy korábbi, sokkal építészibb és precízebb alkotásból származó megfigyelési és finomítási folyamatból ered, amely évek során, markerrel, vonalrajzzal és a tér manuális felépítésével fejlődött ki.
Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem szűnik meg: átalakul.
A vonal ezentúl nem csupán kontúrként vagy szerkesztésként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és fizikai terjeszkedésként is hat a felületre. A gesztus felszabadul, de továbbra is fennáll egy belső szervező rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan építészeti keret által van körülhatárolva, amely tartja az egész kompozíciót.
Minden alkotás úgy működik, mint egy mozgó mentális térkép: memória-rétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkon léteznek együtt. A látszólagos káoszt tudatos döntések átszövik a sűrűség, a hiány, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány meghatározását illetően.
A keretek, pályák, idegszakaszok és körkörös középpontok ismétlése saját, az egész sorozatra jellemző grammatikát hoz létre. Ez nem baleset vagy tisztán automatizmus kérdése, hanem olyan kutatás, amely azt vizsgálja, hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és a szenzitivitást egy kortárs festészeti írásmódban lefordítani.
A akrilfesték itt részben felválthatja a rajz írásmódjának merevségét egy lókusban testesebb és fizikailag is manifesztálódó jelenléttel. A mű már nem csupán épül: történik is. A vonal megőriz minden mozgás emlékét, az időt és a közvetlen gesztust, miközben mindig ugyanazt a vizuális bélyeget őrzi, amely a kutatás egészét meghatározza.
Ezek a darabok a következő köztes határok között billegnek:
- rajz és festés
- kontroll és terjeszkedés
- építészet és automatizmus
- írás és absztrakció
Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál fel, ahol a gesztikus intenzitás együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, állandó átalakulásban.
92×65 cm-es keretre kész vászon. Merev csőben adva kerül átadásra, feltekerve.
Ez a mű része egy nemrégiben végzett festészeti kutatásnak, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés közös vizuális nyelvvé válnak. Bár elsőre impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy korábbi, sokkal építészibb és precízebb alkotásból származó megfigyelési és finomítási folyamatból ered, amely évek során, markerrel, vonalrajzzal és a tér manuális felépítésével fejlődött ki.
Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem szűnik meg: átalakul.
A vonal ezentúl nem csupán kontúrként vagy szerkesztésként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és fizikai terjeszkedésként is hat a felületre. A gesztus felszabadul, de továbbra is fennáll egy belső szervező rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan építészeti keret által van körülhatárolva, amely tartja az egész kompozíciót.
Minden alkotás úgy működik, mint egy mozgó mentális térkép: memória-rétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkon léteznek együtt. A látszólagos káoszt tudatos döntések átszövik a sűrűség, a hiány, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány meghatározását illetően.
A keretek, pályák, idegszakaszok és körkörös középpontok ismétlése saját, az egész sorozatra jellemző grammatikát hoz létre. Ez nem baleset vagy tisztán automatizmus kérdése, hanem olyan kutatás, amely azt vizsgálja, hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és a szenzitivitást egy kortárs festészeti írásmódban lefordítani.
A akrilfesték itt részben felválthatja a rajz írásmódjának merevségét egy lókusban testesebb és fizikailag is manifesztálódó jelenléttel. A mű már nem csupán épül: történik is. A vonal megőriz minden mozgás emlékét, az időt és a közvetlen gesztust, miközben mindig ugyanazt a vizuális bélyeget őrzi, amely a kutatás egészét meghatározza.
Ezek a darabok a következő köztes határok között billegnek:
- rajz és festés
- kontroll és terjeszkedés
- építészet és automatizmus
- írás és absztrakció
Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál fel, ahol a gesztikus intenzitás együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, állandó átalakulásban.

