Sergio Romero - Campo unificado

92x65 cm-es fonatpanelre készülő vászon. Szárazcsőben érkezik és feltekerve adva.

Ez a mű a közelmúlt képzőművészeti kutatásának része, amelyben a automatizmus gesztusa, a téri szerkezet és a szimbolikus ismétlés egységes vizuális nyelvvé válik. Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik egy korábbi, sokkal inkább architekturális és precíz alkotásból származó megfigyelési és finomítási folyamatból ered, amelyet évek során markerrel, lineáris rajzzal és a tér kézi felépítésével fejlesztettek ki.

Ebben az új sorozatban ez a precizitás nem tűnik el: átalakul.

A vonal nemcsak körvonalként vagy struktúraként viselkedik továbbra sem, hanem energia, ritmus és fizikai kiterjedésként is kezdi tűzni a felületen. A gesztus feloldódik, de továbbra is létezik egy belső szerveződésrendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan architektúra által van határolva, amely a teljes kompozíciót tartja.

Minden mű olyan, mozgó mentális térkép, amely a memória rétegeit, impulzusokat, útvonalakat és érzelmi szerkezeteket tartalmazza, egyazon síkban együtt élve. A látszólagos káoszt tudatos döntések vágják át a sűrűség, a üresség, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány viszonylatában.

A keretek, körök, idegi vonalak és körkörös központok ismétlése saját nyelvtant generál, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlenről vagy puszta automatizmusról van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és az érzékenységet egy kortárs képzőművészeti írásmomban lefordítani.

A akrilfesték itt részben felválthatja a rajz technikai merevségét, egy olyan könnyebben testhez és fizikai valósághoz kötődő jelenlétet hozva magával. A mű ma már nem csak épül: történik is. A vonás megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus memóriáját, miközben mindig ugyanazt a vizuális bélyeget hagyja, amely az egész kutatást meghatározza.

Ezek a darabok a következők között ingadoznak:

rajz és festés,
ellenőrzés és kiterjedés,
architektúra és automatizmus,
írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál, ahol a gesztuális intenzitás együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és téri rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, amely állandó átalakulásban van.