Sergio Romero - Origen

Ez a mű egy közelmúltbeli festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egységes vizuális nyelvvé válik. Bár első ránézésre impulsívnek vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy korábbi, sokkal építészeti és precíz konstrukción alapuló megfigyelési és tisztítási folyamatból ered, amely évek alatt rotulátorral, vonalrajzzal és a tér manuális felépítésével fejlesztődött ki.

Ennek az új sorozatnak a precíziója nem tűnik el: átalakul.

A vonal nem pusztán kontúroként vagy szerkezetként viselkedik tovább, hanem energia, ritmus és fizikai kifejezésként is kezd funkcionálni a felületen. A gesztus felszabadul, de továbbra is van egy belső szervezési rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával van határolva, amely az egész kompozíciót tartja.

Minden mű mozgó mentális térképként működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkon élnek. A látszólagos káoszt tudatos döntések átitatják a sűrűség, a hiány, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány tekintetében.

A keretek, pályák, ideghálók és körkörös magok ismétlése saját grammatika alakít ki, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem baleset vagy tiszta automatizmus; inkább olyan kutatás, amely azt vizsgálja, hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és a érzékenységet egy kortárs festészeti írásmódban lefordítani.

A tempera itt részben felválthatja a műszaki rajz ridegségét egy testibb és fizikai jelenléttel. A mű már nem csak épül: történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, és mindig megtartja ugyanazt a vizuális pecsétet, amely az egész kutatást jellemzi.

Ezek a darabok a következők között ingadoznak:

- rajz és festmény,
- kontroll és kiáramlás,
- építészet és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy sorozat, amely sajátos vizuális nyelvet kínál, ahol a gesztus-erősség együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, folyamatos átalakulásban.