Manuel Pinazo (1956) - Reflexiones

Művész: Manuel Pinazo
Sagunto, 1956

Reflexiók
Kép természetes pigmentekkel festve, vászonon, amely deszkára van ragasztva
Méretek: 61,5 x 62,5 cm keret nélkül (63 x 64 cm) kerettel

Ez a mű a M. ROTHKO-nak a New York-i „Four Seasons Restaurant” megbízásáról szóló reflexió. Miután aláírt egy szerződést a étterem 50 négyzetméterének megfestésére, felbontotta a megállapodást, miközben látta, hogy ott az újgazdagok fognak enni; arra a döntésre jutott, hogy soha egyetlen saját képe sem szolgálhat valamint olyan hely dekorációjaként, mint az volt ez. Jelenleg ezek a képek a londoni Tate Galériában találhatók a művész adományaként.
A REFLEXIÓ arról szól, vajon a művészet a keveseké vagy mindenkié.
A Pinazo-képen hat apró képből álló csoport képzi egy egészet, középen összefűzve arany pigmentekkel festett zárópajzs-sávokkal, hogy kontrasztot adjon a reflexiónak.

A BŐVÜLŐ GEOMETRIA
Pedro Alberto Cruz tollából

Az abstract nyelv, amelyben Manuel Pinazo teljes termelése kibomlik, a formális geometria posztmodern kori szigorának újragondolásának közvetlen következménye, ahogyan a festés a hagyományos határain túl is kiterjed. Művészete első jellegzetes eleme a hiba, az „imperfelelése” bevezetése bizonyos, a legnagyobb hagyományokra visszatekintő geometriai elrendezések fordításában. Pinazo műve olyan kompozíciós modelleket ismétel, amelyek függőleges vagy vízszintes, párhuzamos sávokra, különböző színekre, dámaszokra vagy geometriai alakon ismétlődő téglalapokra épülnek. Amikor részletesen szemléljük ezeket a kompozíciókat, észrevehető, hogy a ko­rrekciós geometria hideg racionializmusa a sokasodó rendellenességek beillesztésével alá van rendelve: kissé ferde vonalak, amelyek ezért nem teljesen egyenesek; a különböző színsávok közötti eltérő elválasztó tér; függőleges irányok, amelyek megszakítják a mű ritmusát; vagy nyilvánvalóan élettel telibb, a matisszoi hangulatokra emlékeztető szín, amely néha naivitás érzetét kelti, és aláássa azt a metafizikai hatalmat, amely sok avantgárd geometriai absztrakcióból árad.

De Manuel Pinazo geometria-absztrakciójának dekonstrukciója nem áll meg ezen első kritikai szinten. Emellett létezik egy „második szint” is, amelyet a művész az évek során megerősített, és amely érdekes következtetéseket ad. Először is, és a 80-as évek posztfestészeti absztrakcióját folytatva, a szerző a festészet szobrászati potenciálját játszik ki, több darab egyesítésével, amely dinamizálja a hagyományos kontúr-keret nézetet, legyen az négyzet vagy téglalap.