Matteo Ciffo - Origini - Teschio 1

*CAUSA CHIUSURA LA SPEDIZIONE PARTIRA' IL GIORNO 18/06/26*

- Matteo Ciffo (Olaszország - 1987) kortárs szobrász Szobra Origines - Koponya 1
- 2025; kiadás: 1/40 - aláírt és hitelesített a művész által, hitelesítő okirattal
- Anyag: furtherfúvásos öntés bronzból (cserép/kandírozott bronz)
- Kitűnő állapotban

Origini Kollekció

A fragmentálás előtt.
Az emlékek építésének előtti architektúra előtt.
A blokkok, a kosszhatások és a lehetetlent rekonstrukciók előtt.

Az Origini az emberi lény archetípikus anyagával, a koponyával való első érintkezésként születik. Nem a halál jelképeként, hanem eredendő szerkezetként, az idő mindenek feletti tanújaként.

Ezek a bronzból készült művek a kutatás kezdetét jelentik, amely később a Fragmenti gyűjteményhez vezet.
Ha a Fragmenti a memória megtört darabjait, a romlást és az identitás felépítését vizsgálja geometriai modulokon és szobrászati architektúrákon keresztül, az Origini alkotja a kezdeti magot: az az alapforma, amelyből minden ered.

A bronz itt alapvető szerepet játszik.
Örök, történelmi, majdnem rituális anyagként a felületét úgy őrzi, mint egy idő által elkopott bőrt.
A függőleges vésések áthasítják a koponyát, mint időrétegek, memóriaüledékek, egy ismeretlen nyelv primitív nyomai.

Az Origini-ben a forma még teljes; nem tört ketté; még nem vált darabbá.

De már tartalmazza mindazt, ami a későbbiekben következik.

A Fragmenti sorozat művei valójában ebből a kezdeti feszültségből születnek: az a vágy, hogy a klasszikus testet a kortárs lelet szintjére emeljük, hogy a tökéletességet ürességgel, kockával, erózióval és felfüggesztéssel megtörjük.

Az Origini tehát a kutatás nullapontja. A memória későbbi építményeinek ősanyaga.

Ahol a Fragmenti az identitás időbeli széteséséről mesél, az Origini még őrzi az első magot.




MATTEO CIFFO

Biellában született 1987-ben, 2007 óta a anyagokra, annak átalakulására és a memória megőrzésére összpontosító kutatást folytat. Munkám közvetlen kapcsolaton alapul értékes és összetett anyagokkal, mint a márványpor és kő, természetes pigmentek, örmény földek, oxidok és fémek. Nem tekintem őket pusztán kifejezőeszközöknek, hanem élő jelenlétnek, az idő, a történelem és az újjászületés lehetőségeit hordozó lényeknek.

Olyan folyamaton keresztül, amit inkább rituálisnak, mint szobrászatnak tekintek: a kő újjászületése, amelyet a kezemben vezetem. A gyakorlat abból az észlelésből fakad, hogy vissza kell adni az életet annak, amit összetörtek, elhagytak vagy elfelejtettek. A Fragmenti és a törmelékek, gyakran más szobrászok alkotó munkájából származó anyagok, a saját alkotásaim alapelemeivé válnak.

Olyan anyagokról van szó, amelyek máris hordoznak magukban egy történetet. Szétesítem őket, majd újra összerakom, olyan formákat létrehozva, amelyek már nem tartoznak a korábbi állapotukhoz, hanem egy új állapothoz. Minden mű egyensúlyból fakadó törékenységből születik, a vesztés és a megújulás, az emlékezet és a lehetőség között; láthatóvá teszi azt a pillanatot, amikor a anyag már nem az volt, amit volt, és valami mássá válik.

Útvonalam egy olyan átalakulás alakját ölti, amely meghaladja a hagyományos szobrászatot, közelítve egy szinte alkémikus dimenzió felé. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, ezeket szétszedem és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás egy destrukció és regeneráció közti feszültségből fakad, a veszteség és memória között, megmutatva egy folyamatos változás állapotát.

A kutatás olyan anyagokkal találkozik, amelyek mély ellentétet hordoznak: látszólag örök és talán elpusztíthatatlanok, mégis érzékenyek és sebezhetőek. Ami látszólag független marad, rejtélyes és instabil természetről árulkodik, amely képes reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni. Ez a feltétel az anyagot a munka aktív részévé teszi, állandó idő- és környezet-tárcsában résztvevő dialógusban.

A tökéletesség a törékenység számára teret enged, és az örökkévalóság élő és emberi élményként jelenik meg. Az anyag nem alárendelve, hanem társszerzőként vesz részt, a felületen a gesztus, a folyamat és a saját evolúció nyomait megőrizve.

Önképzőként saját útját jártam a kísérletezés, megfigyelés és hallgatás révén. A megközelítés nem a kontrollra törekszik, hanem az anyag kísérésére a változásában. Az eredményképeket a memória működése tükrözi: olyan szerkezetek, amelyekben a töredékek, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.

Ez a gyakorlat a anyagot élő archívumként vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétként jelennek meg, amelyek a romlás és a megújulás között, a permanencia és a transformáció között lebegnek, visszaadva az anyagnak egy mélyen kortárs és emberi dimenziót.