Soly Cissé (1969) - Serie Héritage 13

SOLY CISSÉ

Kollázsaiban és festményeiben olyan alakokat állít színpadra, akiket a kétség gyötör, és akikre az Ember által felborított természet furcsa pásztorai hatnak.
Soly Cissé egy protéziskoránakbol szabadon dolgozó művész — sokféle médiumban alkot; kollázsok, festmények, installációk, videó, szobrok, ... Minden alkotásában visszatérő, vezérfonalként húzódik meg benne hibrid lényeinek, állatainak, szellemeinek, piktogramjainak, graffiti-jeinek és szenoufos sziluettjeinek vonala. Formák tűnnek fel, a szín olvadó mozgásában, a figuráció határán.
Befejezetlen lények és olyan alakok, akik az emberiség egy bizonytalan stádiumához tartoznak (előzőhöz, utóbbhoz?). Gyermekek, állatok, mindannyian frontalisan ragyognak fel, arcuk részben megrajzolt. Fest, szobrászkodik, formálja a kartont, az agyagot, a vásznakat grafikai sorozatként dolgozza fel, a fát újrahasznosítja. Soly Cissé kockázatos, új utakra törő alkotó. Szívében egészséges haragra épülő erő lakozik, elég biztos abban, hogy ne nevezzék meg egyáltalán a hatásait. A városi világnak figyelő, nyugodtan meg tud szabadulni az „afrikai” jelzőtől, bánat vagy bűnbánat nélkül, hiszen Afrika ma benne él, mint a modernitás tényezője. A vonal, amelyet Cissé kijelöl, feszes, ideges, fürge; a faszént vonja vissza ott, ahol távoli ősei hagyták. Gyorsan megragadja a lényeget a kiindulópontból, így a figurák az informálatlanságból születnek, anélkül, hogy megráznák őket. Csak egy félénk pislogás a sors felé.

Soly Cissé művészete különös, egyedi grafikus nyelvezetében figyelemre méltó. Kollázsaiban a szellemek és a nyugtalanító vagy védő alakok nem egy kultúra isteneinek feltárását jelentik, hanem egy fantazmagóriát.

Nálánál kétség nélkül kiemelkedő szándékú alkotó rejtőzik, aki a lényegre tör.

Philippe Dagen (Le Monde)