Vincenzo Caiazza (1977) - Amalfi

Ebben a telt, olajfestmény szemléletben asztalon rögzített kompozícióban Vincenzo Caiazza a Földközi-tenger partjának legfényesebb és legköltőibb esszenciáját ragadja meg, egészen egyszerű panoráma-részletet alakítva át szenzációs, fényre, színre és csendességre merülő élménnyé. A mű, 40x50 cm-es formátumában, egy kiváltságos ablakként tárul fel egy olyan táj felé, amely a valóság és az emlék között lebeg, ahol a természet és az építészet tökéletes harmóniában él egymással.
A jelenet átlendít a nézőt egy kőből készült teraszon, amelyet buja lugas árnyékol, és bougainvillea virágokkal díszített zabolázott fúrasztásban pompázik, élénk fuksziával, magentával és smaragdzölddel. A virágok a naptól rezdülnek, energikus és anyagias ecsetvonásokkal kerülnek fel a festék falára, vitalitást és mozgást adva az egész felületnek. A fény a födémgerendák között szűrődik át, és a lépcsőn és a korláton finom fény-árnyék kontrasztokat képez, mélységet és erőteljes atmoszferikus érzést teremtve.
A jobb oldalon a táj hirtelen a tenger felé nyílik ki, egy intenzív és kristálytiszta kék, amely a mennyországgal összefolyik, majd szinte álomszerű folytonosságban folytatódik az égbolttal. A távolban egy partmenti falu sejlik fel a sziklafalra épülve, gyors, mégis pontos ecsetvonásokkal megfestve, amely a Dél-Olaszország ősi tengeri városainak vonzerejét idézi meg. A háttérben a hegyek világos kék és gyöngyház árnyalataiban bátorítják a kompozíció egyensúlyát és nagyszerűségét.
A mű megkülönböztető ismertetőjegye, hogy rendkívüli módon képes közvetíteni a béke, az elegancia és a mediterrán nosztalgia érzéseit. A gazdag és vibráló festékrétegek, valamint a fényesen és harmonikusan összeálló paletta különösen magával ragadóvá, szinte mozivászon-szerűvé teszi a festményt. Caiazza így egy lélekszintű helyet, egy időben lebegő menedéket teremt, ahol a természeti szépség tiszta érzelemmé válik."