Masini Daniele - Archetipo

A festékpaletta érett és kiegyensúlyozott, tipikus a klasszikus olajfestészetre, amelyet modern nyelvekre alkalmaznak:
A Kiegészítő Kontraszt: A sík, tágas égkék felület a háttérben semleges, mégis vibráló hatást ad, kiemelve a figura meleg tónusait (okker, Umbrája föld, sötét pirosak).
A Világítás: Nincs definiált természetes fényforrás. A fény úgy tűnik, hogy a formák belsejéből eredt vagy fémtiszta/kőzetes felületekről verődik vissza, megadva a műnek azt a megzuhant, időtlen atmoszférát, amely a metafizikai szürrealizmus sajátja. A központi alak De Chirico manekinjeire vagy Carrà „gépeire” emlékeztet, de Masini megfosztja őket klasszikus statikájukatól, és anyagibb, komolyabb töltést ad nekik.
A Tér Rejtélye: A bal oldali fehér fal és a jobb oldali sötét struktúra egyfajta színházi díszlet érzetét kelti. A néző úgy érzi, hogy egy jövő múltbeli régészeti lelet előtt áll, egy olyan tárgy előtt, amely egy ciklikus időhöz tartozik.