Agathe Toman - CLOUD #7 3/15

Ez a mű a művész „MEGOSZTOTT KOLEKCIÓJÁNAK” része.
Ragyogó kartonpapírra finom művészeti glans nyomtatás, sok szemcsés textúrával. Fényképezve Rómában, Olaszországban. 2026 tavasz. Nagy minőségű pigmentes finom művészi nyomtatás ragyogó papíron.
A fénykép csomagolva fog érkezni, keret nélkül, és mellé kerül egy hitelesítő tanúsítvány, amelyet a művész töltött ki és aláírt. A mű sorszámozott, kézzel aláírt, előről és hátulról is hitelesített.
Agathe Toman művész 2021 óta a Sotheby’s művészettárában szerepel.

Művészeti életrajz:
1989-ben született, francia, osztrák és cseh származású, Agathe Toman egy több műfajú francia művész, akinek tehetsége a festészetből a költészeten át a szobrászatig, a rajz és a fotográfia felé terjed. A párizsi Kereskedelmi Társulat Párizsi Könyv- és Ruhakönyviskolájának rangos iskolájában folytatott tanulmányai és a párizsi haute couture házakban töltött stylistai évei után 9 évvel Agathe érezte, hogy kizárólag a művészi alkotására kell koncentrálnia.
Ma a Lafedőnden 13 éve élő Agathe a kortárs művészeti színtér feltörekvő alakjává vált, itthon és külföldön egyaránt nagyra értékelik.

2021 óta a Sotheby’s-nál jegyzik, művei három aukció során találtak győztes tulajdonosra, jelezve gyors felemelkedését és rangos művész körökben való elfogadását. Különösen a Art Paris-i kiállításokhoz fűződő hozzájárulásai rendkívüli sikert hoztak neki, és ezzel világszerte számtalan magángyűjteményben megszilárdította jelenlétét.
Az Agathe-paletta a mély fekete és kék árnyalatait részesíti előnyben, egy diszkrét mozgásban lévő kromatikus dinamizmus. Képein tiszta pigmenteket, tintákat, olajfestékeket és erősen megnyugtató akrilokat használnak, amelyek visszaidézik a rejtett dolgokkal való kapcsolat felmelegedését, és a nézőt a látható határain túl repítik. A vászon hatalmat gyakorol, visszhangot szolgáltatva saját élményeire.

A Bic tollal készített rajzai destabilizáló vonzóerővel bírnak.
Agathe fotói kaleidoszkopikus absztrakcióik révén zavarnak meg bennünket, és nyugodt érzetekkel, egy tökéletes súlytalanság emlékezetével öntenek el bennünket, amely a kezdetünk volt.
Számtalan verse megadja a lírai jellemzőt a művészeti univerzumának. Az első verseskötet, a «You will have to learn to smile again» 2024 téli időszakban jelenik meg.

A művészeti tevékenységén túl Agathe mélyen elkötelezett a pszichoanalízis transzakcionális elemzésében, amelyet négy éve Párizsban folytat. Ez az exploration gazdagítja koncepcionális folyamatát, lehetővé téve számára, hogy a pszichológiai dimenziókat is mélyen beépítse művészetébe, amely sűrűbb rétegeket kölcsönöz.

Agathe nem választja szét művészetét társadalmi elkötelezettségétől. Műveit olyan létfontosságú témák köré összpontosítja, mint a mentális egészség, a környezetvédelem és az oktatás. Ezek a gondolat-irányok nem csupán jelen vannak a műveiben; a művészi identitás és a személyiség szerves részét képezik.

Művészete elismert és dicsért több neves kiadványban is, többek között a Forbes, L’Oeil és Elle oldalain, jelentősen hatva a kortárs művészet területén.

Agathe Toman továbbra is lenyűgöz és inspirál egy globális közönséget, művein keresztül ablakot nyitva az emberi tapasztalat összetettségére, ahogyan ő látja és átalakítja művészetté. Ezeket a tapasztalatokat nagy bőséggel osztja meg.

„VIZIÓM:
A munkám mély összekapcsolódásokat tár fel a lélek és a test között, párbeszédet sző a szellem és az anyag között. Kíváncsiskodom azok működésének módjait környezetükben, az általuk felépített kapcsolódásokat és az úgynevezett rezgéseket, amelyeket észlelt és észlelhetetlen is.
Olyan témákat vizsgálok, mint az identitás, az emlékezet, az emberi természet és az egyén és környezet közti viszony. Munkáim mély érzelmi töltést és egyfajta feszültséget hordoznak, hogy a nézőt introspektív gondolkodásra hívják, bevezetve egy átjárót az unconsciouszba.

Ezt a szándékot a műveim alapanyagában is megjelenítem: határozottan absztraktak, monokróm-palettán, árnyaltak, ott, ahol a sötétség a világossággal együtt él, a kék a feketét érdesen érintkezik, vagy egymaga felragyog. A fény hiánya/jelenléte. A festmények, installációk, rajzok és fényképek mind abszolút alkotások, amelyek minta nélkül, tiszta érzelem megtestesületét hozzák, megteremtik az Érzékelhetetlen ébredését; ezek a művek olyan belső részek tükörképei lesznek, amelyek meg nem mutatottak.

Azok a kéz és pigmentek, pasztell, golyóstoll és festék közötti finom összhang, amikor anyagot tesz a papírra vagy a vászonra. A megvalósítás technikái soha nem ismétlődnek meg, kontroll nélküli eredmények. Egyre egyedi jelleg.
Így dolgozom a matéria mozgásának rögzítésén, a fény sűrűségének bevésésén, hogy belőlem legyen belőle felébresztett önny.

Mindig van valami, amit nem sejtettünk. Valami váratlan. Ez a kimondhatatlan, rendkívül összenyomott, finoman élesített, amely elbűvöl és elönt bennünket. A víz, a gravitáció, a fakéreg, ezek a mindent átható, megváltoztató erők megváltoztatnak bennünket a megfigyelő által. Egy rendkívül egyedi lenyomat megjelenése, lírai absztrakció, az én arcképeim, én részeim portréi. Azt mondom, alkotásaim „pszichikus állapotok materializációi”, emberi tájak, a lelkem szálai, amelyekre mások is beolvadnak.
Értéke nem esztétikai, hanem abban rejlik, hogy a nézőre milyen rezgéseket gyakorolnak. Két érzékenység találkozik, nem többé két különálló egyéniség. Ez egy élő folyamat. A mű túllépi a jelen idejét. Aktív lényekként tekintek rájuk, akik új kapcsolódásokat teremtenek közöttünk.

A néző ezáltal alkotóvá válik, életre kelti a művet egy psychikus rezonanciák alkimista egyensúlyában.

Az én útmutatásom egy új látás felé vezet a Létezésemhez, önmagamhoz, a világhoz és a másokhoz.

Ha a néző elfogadja a meghívást, pszichikai rezonanciák azonosulnak és összhangba kerülnek egy közös szimfóniában, beszélgetés kezd kialakulni, ritmus érezhetővé válik. Lekerekített lélek nyomvonala rajzolódik, megfoghatatlan tükörkép. Ez egy lírai élmény.
Intenzív és erőteljes jelenlét. Követelményes élmény.

Azt akarom, hogy műveim az emberek elméjét élesítsék, a lelkeket finomítsák, és hogy az érzelmek visszhangot találjanak bennük, hogy szavak rezonáljanak.
Az, ami a legfontosabb, az, amit a mű felkészít bennünk, és ennek a találkozásnak az eredménye.

„A pszichés szenvedés összefügg minden olyan dologkal, ami elkerüli a szubjektív szimbólumképezés folyamatát. Szenvedünk attól, ami pszichésen blokkolt vagy pszichés beírásra vár. Az emberi lény nemcsak események miatt szenved, vagy bizonyos gondolatok miatt, hanem mert benne egyes folyamatok nem találtak tükörré, visszhanggá, hallgatóvá és befogadóvá, és így kóborolnak.” – René Roussillon - Klinikai általános pszichológia és patológiájának kézikönyve, 146. oldal.