Blanche Tejada (1916 2011) - Le contrat

MILLE FACETTES
*****

Hol helyeznénk ezt a alkotót, miután világossá tettük, hogy határozottan a normákon kívül áll? Naív? Bruta? Vagy egyszerűen Blanche Téjada, aki nem törődik semmilyen besorolással?
Naívnak bizony az, belső kényszeréből adódó hétköznapiság iránti mély aggodalmában, a közvetlen környezet iránti törődésben, amit a festményei úgy mutatnak ki, mintha meglehetősen kóborló utakat járnának: Rue du Pressoir, Kapharnaüm, Születés, stb. De ebből a hajlandóságból soha nem volt meg az a merevség, amely gyakran jellemzi, karakteres, hogy a figurái mindig mozognak! Naív lehet, inkább a kontúrok „egyszerűségének” köszönhető, amelyek a látszólagos galibájuk révén, de valójában a vonalrajz tudatosságával a régi eredményekhez, gyermeki produkciók őszinteségéhez vezetnek vissza! Naív, és ennyire játszadozó, a túlélése álmainak kifejtésével? gondjainak kifejezésével? teremtményeinek (madarak, pókhálók…) úgy, mintha „szerintük” is a fejek/kosarasok segítségével gondolkodnának! Vagy az ovális tér kiegészítésére, amelyet szándékosan vagy sem, egy ívvel írnak a csoportjaik köré, mintha a fehér lapra apró figurákkal játszanának ugrókötél-like játékot!
A Bruti Art roccája, ugyanis a mély pszichológiai elkötelezettség, amely kifelé árad műveiből, a minden darabban érezhető ösztönös kreativitás!
De annyira változatos, megvalósulva összetett szövetekben, fonatokból szőtt falakban, offset lemezek hálózatában, újságkivágásokból és nehéz fém nyakkivágásokban, amelyek görbületeiben váratlan arcokat tárnak fel!
Nagyon felértékelik a bruti művészet gyűjtői, mert ritka és egyedi a különös művészet múzeumaiban; festménye nem hagy közömböset.