Figura - Puto - Fa

Beosztás
Stílusjegyek alapján az objektum a következőképpen osztható be:
Motívum: Egy gyermek-angyal (Putto) ábrázolása a nyugati művészet klasszikus eleme, amely különösen a barokk-korban (k. 1650–1750) és azt követő rokokó idején virágzott fel. A gyermekes arc, a szárnyvázlat és a görbült, dekoratív forma összekapcsolása arra utal, hogy egy fragmentumról van szó, amely eredetileg egy nagyobb egység részeként szolgált (például oltárépítés, keret, orgonaszósz vagy más szent/ profán belső berendezés része).
Stílusjegyek: A kifejezett dinamika, az arcias modelláltság lágy érintése és a gördülő ívű vonalvezetés (szárnyrész C- vagy S-görbéje) a barokk faragott szobrászat jellemző jegyei, amelyek mozgást és életerőt közvetítettek.
Datiroda:
Időszak: A mű stilisztikailag a 17. vagy a 18. századba sorolható (barokk/late barokkig rokokóig).
Megjegyzés: Afa faragvány a dél-német vagy osztrák műhelytől származhat, mivel ezek a régiók gazdag barokk templomi berendezéseikről ismertek.
Állapot és anyag: A fa jelentős korosodó patinával rendelkezik. A nyomok ( apró lyukak) egy korábbi tetű-betétségre utalhatnak, ami történelmi fakézműves munkáknál gyakori. A fej fehér madzagja később hozzáadott elem, és nem tartozik az eredeti tervhez.
Összegzésképpen: Nagy valószínűséggel egy barokk fa faragványról van szó, amely a 17. vagy 18. században keletkezhetett. A pontos eredet és érték megállapításához helyszíni szakértői vizsgálat lenne szükséges (pl. fa szobrász restaurátor vagy művészeti-kézművességre szakosodott árverési ház), hogy többek között a fafelületfajtát és a hordó maradványainak kiterjedtségét (festék/edő arany) megvizsgálják.