Paul Uwe Dreyer (1939-2008) - Klappschnitt

Paul Uwe Dreyer: Klappschnitt (megjelent 1977), a La Lune en Rodage III-ből

Egy aláírt Vizuális mű a német Concrete művész, Paul Uwe Dreyer tollából, amely a La Lune en Rodage harmadik kötetére készült, Carl Laszlo által összeállított és Baselben az Edition Panderma által kiadott háború utáni és kortárs művészeti antológiából.

A mű Dreyer konstruktív szókincséhez tartozik a 1970-es évekből. A Klappschnitt cím – egy „hajtogatott szakasz” – arra a működő elvre utal, hogy geometriaként ütköző síkok alakítanak ki olyan sík lemezt, amely úgy olvasható, mintha hajtogatott, kölcsönhatásban lévő tér lenne. Ez a diagonális, a térbeli hajlítás és a rögzített rend alapelvének variációjára irányuló törekvés végigkíséri Dreyer egész életművét, és megkülönbözteti azt a konkrét-konstruktív hagyományon belül.

A La Lune en Rodage három kötetben jelent meg (1960, 1965, 1977), összesen mintegy 180 művet gyűjtve össze, amelyek a 1950-es évektől a 1970-es évekig terjedő európai avantgárdot dokumentálják. Könyveiben Carl Laszlo olyan alakokat hozott össze, mint Lucio Fontana, Victor Vasarely, Piero Manzoni és Enrico Castellani; Dreyer hozzájárulása a harmadik és egyben záró kötethez tartozik.

Jó állapotban van, a bal alsó részen némi korai foltosság látható; egyébként jó állapotban. A 65 hors-commerce példány egyike, név nélkül kiadva.

Év: megjelent 1977
Műfaj: Selyempampálás és intarzia (kevert médium) kartonra
Kiadás: Teljes példányszám 230; 65 hors-commerce példány név nélkül kiadva. Ez egy név nélküli hors-commerce példány.
Aláírás: Kézzel aláírva
Méret: 22 × 17 cm (mű); 32 × 32 × 3 cm bükkfa kerettel együtt
Állapot: Jó; a bal alsó sarokban némi korosodó foltosság
Kiadó: Edition Panderma (Carl Laszlo), Basel
Előzéklépés: Edition Panderma (Carl Laszlo), Basel — Galerie von Bartha, Basel — Privát gyűjtemény, Basel

Paul Uwe Dreyer (1939 Osnabrück – 2008 Stuttgart) német festő, tervező és grafikus volt a Concrete Art területén. A Hannoveri Werkkunstschule-n és a berlini Hochschule für Bildende Künste-n tanult, és 1970-ben megkapta a Rome Prize-t a Villa Massimo rezidenciájával. Több mint három évtizeden át a Stuttgarti Staatliche Akademie der Bildenden Künste festőművészetének professzora volt, és kétszer töltötte be rektori tisztségét (1987–1991 és 1998–2004), emellett 1992–1997 között vezette a Deutscher Künstlerbund igazgatótanácsát. Munkái közgyűjteményekben is megtalálhatók, köztük a Kunstmuseum Stuttgart és a Staatsgalerie Stuttgart gyűjteményeiben, és katalógusszerű tudományos kiadványban dokumentálták a festményekről, vázlatokról és nyomatokról szóló alkotásait.