Marco Ercoli - Il sonno della palma - XL






Több mint 10 év műkereskedelmi tapasztalat, saját galéria alapítója.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 135253 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Marco Ercoli, Il sonno della palma - XL, olaj a vásznon (100 x 80 cm), 2026, Neoexpresszionizmus, állatok ábrázolása, eredeti kiadás, kezetÍrva aláírva, kiváló állapotban, közvetlenül a művész(t)től, Olaszország.
Leírás az eladótól
Marco Ercoli
Olaj vásznon
100x80
2026
„A pálma alvása”
Ebben a műben a jelenet egy megállított találkozásként tűnik fel az állati világ és az növényi világ között, de közöttük nem létezik valódi hierarchia. A megterülő alak, mely ősi fenevadhoz vagy alvó állathoz hasonlít, a kompozíció alsó részét foglalja el, szobrászati súlyú. A test elhagyatottnak tűnik, de nem halott: egy álomközeli jelenlét, önmagába zárva, mintha az ősidők fáradtságától ejtette volna meg egy megfigyelése.
A hátterében a hatalmas pálma úgy nyílik ki, mint egy sötét és egyidejűleg fénylő korona. A levelek nem csupán természetes elemként funkcionálnak, hanem szinte szimbolikus szerkezetté válnak: egy spaletta, egy tünemény, egy formává váló védő és egyben uraló jelenet. A hátteret meleg, vöröses-barna tónusok alkotják, lázról élethű atmoszférát teremtve, de egyúttal belső belső világot is befolyásolva. Nem tűnik valós tájnak: inkább egy mentális térnek, a természet szobájának tűnik, ahol az élő formák visszaemlékezések vagy látomások formájában jelennek meg.
Nagyon érdekfeszító a tömeges, szürke és nehéz állat és a levelek éles vitalitása közötti ellentét. A festészet a mozdulatlanság és a növekedés, a alvás és pulzálás közötti feszültségen dolgozik. Még a világos elemek is, amelyek csontokra, ágakra vagy ásványi jelenlétékre hasonlítanak, további kétértelműséget vezetnek be: organikus és egyben fosszilis elemek élnek együtt ugyanabban a térben.
A mű narratív jellegű, de nem illustratív. Nem mesél konkrét történetet; inkább egy állapotot sejtet. Olyan, mintha a bestia egy távoli időhöz tartozna, miközben mögötte a pálma tovább terjeszkedik, közönyös és élő maradva. Egy melankolikus, ösztönös képet szül, ahol a természet nem békélt meg, hanem feszülettel, meleggel és rejtélyességgel van tele.
„A pálma alvása” egy olyan festmény, amely éppen eme kettősség miatt hat: amit nyugalomnak látszik, az nyugtalanságot rejt, a díszítésnek tűnő dolog pedig pszichológiai jelenlétévé válik. Egy sűrű, látomásos mű, amelyben az állat és a növény összeolvad egy csendes, szinte rituális időtlen felállás jelenetében.
Marco Ercoli
Olaj vásznon
100x80
2026
„A pálma alvása”
Ebben a műben a jelenet egy megállított találkozásként tűnik fel az állati világ és az növényi világ között, de közöttük nem létezik valódi hierarchia. A megterülő alak, mely ősi fenevadhoz vagy alvó állathoz hasonlít, a kompozíció alsó részét foglalja el, szobrászati súlyú. A test elhagyatottnak tűnik, de nem halott: egy álomközeli jelenlét, önmagába zárva, mintha az ősidők fáradtságától ejtette volna meg egy megfigyelése.
A hátterében a hatalmas pálma úgy nyílik ki, mint egy sötét és egyidejűleg fénylő korona. A levelek nem csupán természetes elemként funkcionálnak, hanem szinte szimbolikus szerkezetté válnak: egy spaletta, egy tünemény, egy formává váló védő és egyben uraló jelenet. A hátteret meleg, vöröses-barna tónusok alkotják, lázról élethű atmoszférát teremtve, de egyúttal belső belső világot is befolyásolva. Nem tűnik valós tájnak: inkább egy mentális térnek, a természet szobájának tűnik, ahol az élő formák visszaemlékezések vagy látomások formájában jelennek meg.
Nagyon érdekfeszító a tömeges, szürke és nehéz állat és a levelek éles vitalitása közötti ellentét. A festészet a mozdulatlanság és a növekedés, a alvás és pulzálás közötti feszültségen dolgozik. Még a világos elemek is, amelyek csontokra, ágakra vagy ásványi jelenlétékre hasonlítanak, további kétértelműséget vezetnek be: organikus és egyben fosszilis elemek élnek együtt ugyanabban a térben.
A mű narratív jellegű, de nem illustratív. Nem mesél konkrét történetet; inkább egy állapotot sejtet. Olyan, mintha a bestia egy távoli időhöz tartozna, miközben mögötte a pálma tovább terjeszkedik, közönyös és élő maradva. Egy melankolikus, ösztönös képet szül, ahol a természet nem békélt meg, hanem feszülettel, meleggel és rejtélyességgel van tele.
„A pálma alvása” egy olyan festmény, amely éppen eme kettősség miatt hat: amit nyugalomnak látszik, az nyugtalanságot rejt, a díszítésnek tűnő dolog pedig pszichológiai jelenlétévé válik. Egy sűrű, látomásos mű, amelyben az állat és a növény összeolvad egy csendes, szinte rituális időtlen felállás jelenetében.
