Ninni Pagano (1969) - L'attesa anfibia

Ninni Pagano életrajza

Nato Cataniban 1969-ben, Ninni Pagano eleinte természettudományos tanulmányokat folytatott, ez a háttér befolyásolta jövőbeli műveinek pontosságát és szerkezetét. Művészeti világba való megközelítése Antonio Sciacca mester stúdiójának látogatásán keresztül történt, akivel közös a művészetet a korszakok közötti hídnak tekintő látásmódban.

A költészet: „A csodák szobája”
Pagano kutatása szorosan kapcsolódik a Wunderkammer (Csodák Szobája) koncepciójához. Művei gyakran úgy születnek meg, mint mentális terek, ahol összemosódik:

- Klasszicizmus és Pop: a görög és reneszánsz szobrászat elemei úgy értelmeződnek újra, hogy tömör színeket és kortárs szimbólumokat ötvözzenek.
- Alkimia és filozófia: az alkotó az lét rejtélyét kutatja álomnyi alakok (például híres „Hattyú Nők”) és hermetikus utalások révén.
- Az Anyag: porokat keverve hozza létre a színkompaktságot, amely mágiához hasonló dimenziót ad a vásznaknak, szinte szoborrá formálva azokat.

Sikerek és elismerések
Bár kiállítási pályafutása 2011 környékén indult csak igazán be, gyorsan elért nemzetközi figyelmet:
- Velencei Biennale: a 56. kiállításon (2015) a Guatemala pavilon keretében a „Grazie Italia” kiállítás részeként.
- Római Triennálé: részvétel a Szépművészeti Panorama Triennálisán a 2014-es kiállításon.
- Publikációk: Munkássága bekerült a Mondadori Művészettörténeti Katalógusába (CAM) és a De Agostini Kortárs Művészeti Atlaszába.

Nemzetközi jelenlét: Munkáit bemutatták olyan előkelő helyszíneken, mint a Baden-Baden-i Altes Dampfbad német múzeum, továbbá a budapesti Art Market.
Képzőművészként és szobrászként Pagano gyűjtemények ismerője is egyben. Szenvedélye tükröződik abban, ahogyan a múltat „visszahozza”, nem másolásként, hanem groteszk és lenyűgöző nyelvbe átformálva, amely a modern ember ellentmondásairól mesél.

Az Anfibia Várakozás
Egy olyan mű, amely két összeegyeztethetetlen világ határán él. A cím biológiai és egzisztenciális felfüggesztettséget hív elő: a témavezető már nem tartozik teljesen a szárazföldhöz, de még nem merült el a folyékony elemben sem.

A forma metamorfózisa: a női test nyúló nyaka, vékony végtagjai és simára csiszolt bőre úgy tűnik, genetikai változásba kezdett, hogy alkalmazkodjon a tenger mélye felé. Egy eszméletlen mélytengeri teremtményre emlékeztet, elegáns és idegen, amely átmenetileg egy otthoni tokkal van zárva.

A elemek kontrasztja: a kismértékben meleg sárga és piros árnyalatú fotel a földet, a nappalit, a merevséget és a burzsoázia biztonságát szimbolizálja. Ezzel szemben a figura a merülésekhez tervezett minimalista búvárfelszerelésben ( smaragdzöld úszónadrág, hidrodinamikus sapka, tükörszemüveg) feszít az vízben. Feszültség van a ruházat melege és a frissítő víz hideg ígéret között.

A pszichológiai dimenzió: A skarfannal védő szemüvegek nem a napfény vagy a klór elleni védelem miatt vannak, hanem érzelmi falként funkcionálnak. A tekintet a láthatatlan egérhorizont felé néz, a képmezőn kívülre. Nem pihenő póz, hanem éber nyugalom, a feledékeny merülés előtti pontos pillanat.

Összegzés: Az „Anfibia Várakozás” a függő vágy portréja. Olyan szereplő ábrázolása, aki az utazásra, az alámerülésre és a változásra kész, de még a szárazföldön ül, egy hipnotikus, gyönyörű és geometrikus mozdulatlanság pillanatában.

Instagram: @ninnipagano