Alfredo Grimaldi (1950) - Scorcio ligure a picco sul mare

Artista: Alfredo Grimaldi
​Titolo: Ligurai tájkép a tengerre vetődő kilátással
​Tecnica: Olajkép fa-táblán
​Dimensioni: 24 x 30 cm

​Ez a lenyűgöző olajfestmény fa-táblán megfogja az olasz tengeri faluak vibráló, mesebeli lényegét, erőteljesen idézve a Cinque Terre macskakőhöz hasonló meredek tengerparti építészetét vagy a ligur-tói partszakaszt. A mű tökéletesen illeszkedik Alfredo Grimaldi stilisztikájához, amely mediterrán táj lírai, örömteli és finom naív interpretációja.
​A kompozíciós felépítés egy erős diagonálison alakul ki, amely balról jobbra hasítja a vásznat. A bal oldalon szorosan egymásra épült színes házak csapódnak fel a sziklatoronyra, geometriai tömegek zuhataga alakul ki, amely símán lefelé halad a parthoz. Ezt az architektonikus és anyagi tömböt tökéletes ellentétben kíséri a jobb oldal, amelyet a tenger végtelensége és a tiszta égbolt uralnak. A partvonal széttöredezett vonala és a sziklák görbülete a hátteret irányítják, ahol a zöldellő domb a vízbe vész, bezárva a öblöt.
​A paletta gazdag, telt és tiszta fényben átitatott.
​Az épületek homlokzatait meleg és pasztell árnyalatok sokféleségével ábrázolják, köztük kiemelkedik az óarany rózsaszín, a tégla vörös, az okker és a meszelt fehér, amelyeket a kis kék geometriai formák tarkítanak az ablakokon.
​A falu körvonalát keretező növényzet ragyogó zöldekkel és citromsárga érintésekkel a tetőn kilátszik, miközben a tenger közelében a sziklákat meleg violás, vöröses és narancsos visszafények égetik meg, a perzselő nap tanújaként.
A tenger az alkotás tényleges energiai közepe, sűrű, dús ecsetvonásokkal, anyagszerű festéssel. Grimaldi vízparti mozdulatokban halmozza fel a pigmenteket, vízszintes és villámgyors kékjegyekkel, ultramarinkék, tőkörkék és türkiz vonalakkal, miközben a part közelében a hullámzás és a sziklákról csöpögő habok erőteljes, vastag fehér csapásokkal jelennek meg.
​A művész megközelítése felmagasztosítja a valóságot egy szinte mesebeli, időtlen dimenzióba. A formák cszalagos, élesen elkülönült színmezőkben való felbontása és a sötét árnyékolás hiánya megadja a jelenet örök napsütését. Van egy életerő érzése és békés, vidéki szorgalom, amely a házak közt szinte kórusban elrendezett sorából átszűrődik.
​A felirat bal alsó sarokban van aláírva a sötét, jellegzetes, grafikus írással, amely harmonikusan illeszkedik az előtérbe, mintha a part menti növényzetből emelkedne ki. A mű egy kicsiny, értékes fénykincs, amely az olasz tengerpart legnagyobb szépségét sűríti.