Sergio Romero - Orbit Collapse

Ez a mű a közelmúltban végzett festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlődés egyetlen vizuális nyelvvé egyesül. Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik egy korábbi, sokkal inkább architektúrára és precizitásra épült, évek alatt rotulálóval, vonalas rajzzal és a tér kézi felépítésével fejlesztett alkotás megfigyelési és tisztítási folyamatából ered.

Ugyanebben az új sorozatban ez a pontosság meg nem szűnik: átalakul.

A vonal többé nem csak kontúr vagy struktúra, hanem energia, ritmus és a felületen való fizikai terjeszkedés is. A gesztus felszabadul, mégis megmarad egy belső szervező rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával van körülhatárolva, amely egész a kompozíciót tartja.

Minden mű úgy működik, mint mozgásban lévő mentális térkép: memória rétegek, késztetések, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkon élnek. A látszólagos káosz tudatos döntésekkel van áthatva a sűrítettség, üresség, egyensúly, telítettség és vizuális irány felől.

A keretek, pályák, idegcsomók vonalainak és körkörös magvak ismétlése saját, a sorozat egészében felismerhető grammatikát hoz létre. Itt nem a véletlen vagy a tiszta automatikus tevékenység a cél, hanem egy vizuális írásmódról szóló kutatás arról, hogyan lehet lefordítani a gondolkodást, feszültséget és érzékenységet kortárs festészeti írásmóddá.

A művesség itt részben a rajz technikai merevségét testesebb, testibb és fizikai jelenlétté váltja fel. A mű többé nem csak épül: megesik. A vonal megtartja a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus memóriáját, mindig megőrizve azt a vizuális pecsétet, amely az egész kutatást meghatározza.

Ezek a darabok az alábbiak között ingadoznak:

- rajz és festmény,
- kontroll és terjeszkedés,
- architektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál fel, ahol a gesztus intenzitása együtt él a belső, szigorú szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, amely folyamatos átalakulásban van.