Sergio Romero - Neon Silence

Ez a mű egy kurátori módon mostanában folyó festészeti kutatás része, amelyben a automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyetlen vizuális nyelvvé válnak. Bár első látásra látszhatnak tűnhetnek impulzívnak vagy spontánnak, minden egyes elem egy korábbi, sokkal építészettebb és precízebb alkotás megfigyeléseiből és finomításából származó folyamatból ered, amely évek során készült markerrel, vonalrajzokkal és a tér kézi felépítésével.

Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul.

A vonal már nem csak kontúrt vagy struktúrát közvetít, hanem energiaként, ütemként és fizikai terjeszkedésként is kezdi működni a felületen. A gesztus kiszabadul, de továbbra is fennáll egy belső szerveződésrendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek egyensúlyba kerülnek, és a tér egy láthatatlan architektúra által van körülhatárolva, amely egész összképet tart a kezében.

Minden mű úgy funkcionál, mint mozgó mentális térkép: memóriarétegek, ösztönök, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkon élnek együtt. A látszólagos káoszt tudatos döntések szövik át a sűrűség, a űr, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány szemszögéből.

A keretek, pályák, idegsejt-vezérletek és körkörös magok ismétlődése saját grammatika-t választ ki, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlenről vagy puszta automatikusról van szó, hanem arról a kutatásról, hogy hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és az érzékenységet egy kortárs festészeti írásmódban lefordítani.

A akrilfesték itt részben helyettesíti a rajztechnika merevségét egy inkább testi és fizikális jelenléttel. Az alkotás többé már nem csak épül: történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, miközben mindig ugyanazt a vizuális pecsétet őrzi, amely meghatározza a kutatás összképét.

Ezek a darabok a következők között mozognak:

– rajz és festés,
– kontroll és expanzió,
– architektúra és automatizmus,
– írás és absztrakció.

Az eredmény olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztikus intenzitás együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, amely állandó transzformációban van.