Sergio Romero - Hidden Frequencies






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 135253 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Sergio Romero, eredeti akrilfestmény Hidden Frequencies, 2026, méretei 54 × 81 cm, kézzel aláírt, kiváló állapotban, Spanyolországból, közvetlenül a művész adja el, 2020 után
Leírás az eladótól
Ez a mű része egy nemrégiben zajló festészeti kutatásnak, amelyben a automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyazon vizuális nyelvvé válik. Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy korábbi, sokkal építészibb és pontosabb műből származó megfigyeléses és finomítási folyamatból ered, amely évekig tartó filctollal, vonalas rajzról és a tér kézi felépítésével fejlődött. Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul. A vonal többé nem csak körvonalként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és fizikai kiterjedésként is a felületen kezd működni. A gesztus felszabadul, ám továbbra is létezik egy belső szerveződési rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával kerül meghatározásra, amely egész kompozíciót tart fenn. Minden mű mozgó mentális térképként működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkban élnek együtt. A látszólagos káosz tudatos döntésekkel a sűrűségről, ürességről, egyensúlyról, telítettségről és vizuális irányról van átszőve. A keretek, pályák, idegvonalak és körkörös központok ismétlése saját grammatikát hoz létre, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlen vagy tisztán automatikus jelenségről van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet a gondolatot, feszültséget és érzékenységet leképezni egy kortárs festészeti írásban. A akrilfesték itt részben felválja a műszaki rajz merevségét egy testesebb és fizikaiabb jelenléttel. A mű nemcsak épül, hanem történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, és mindig fennmarad az a hasonló vizuális jegy, amely az egész kutatást meghatározza. Ezek a darabok között ingadoznak: rajz és festészet, irányítás és kiterjedés, építészet és automatizmus, írásmód és absztrakció. Az eredmény egy sorozat, amely sajátos vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztése, állandó átalakulásban.
Ez a mű része egy nemrégiben zajló festészeti kutatásnak, amelyben a automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyazon vizuális nyelvvé válik. Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy korábbi, sokkal építészibb és pontosabb műből származó megfigyeléses és finomítási folyamatból ered, amely évekig tartó filctollal, vonalas rajzról és a tér kézi felépítésével fejlődött. Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul. A vonal többé nem csak körvonalként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és fizikai kiterjedésként is a felületen kezd működni. A gesztus felszabadul, ám továbbra is létezik egy belső szerveződési rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával kerül meghatározásra, amely egész kompozíciót tart fenn. Minden mű mozgó mentális térképként működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkban élnek együtt. A látszólagos káosz tudatos döntésekkel a sűrűségről, ürességről, egyensúlyról, telítettségről és vizuális irányról van átszőve. A keretek, pályák, idegvonalak és körkörös központok ismétlése saját grammatikát hoz létre, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlen vagy tisztán automatikus jelenségről van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet a gondolatot, feszültséget és érzékenységet leképezni egy kortárs festészeti írásban. A akrilfesték itt részben felválja a műszaki rajz merevségét egy testesebb és fizikaiabb jelenléttel. A mű nemcsak épül, hanem történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, és mindig fennmarad az a hasonló vizuális jegy, amely az egész kutatást meghatározza. Ezek a darabok között ingadoznak: rajz és festészet, irányítás és kiterjedés, építészet és automatizmus, írásmód és absztrakció. Az eredmény egy sorozat, amely sajátos vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztése, állandó átalakulásban.
