Sergio Romero - Crimson Disorder

Ez a mű a legújabb festői kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a terep geometriai felépítése és a szimbolikus ismétlődés egységes vizuális nyelvvé válik. Bár elsőre impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy korábbi, sokkal inkább architektonikus és precíz munkából származó megfigyelési és finomítási folyamatból ered, amely évek óta készült jelölőfilccel, lineáris rajzzal és a tér manuális felépítésével.

Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átformálódik.

A vonal már nem csupán kontúrként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energia, ritmus és fizikai terjeszkedés is a felületre kezd hatni. A gesztus kiszabadul, de belső szervező rendszer továbbra is létezik. A jelek ismétlődnek, az utakat keresztezik, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan építéssel van körülhatárolva, amely az egész kompozíciót tartja.

Minden mű mentális térképpé működik mozgásban: memóriarétegek,ösztönzések, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek ugyanazon síkon élnek. A látszólagos káoszt tudatos döntések törik meg a sűrűség, a üres tér, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irányultság felett.

A keretek, pályák, idegsejtkorongok és körkörös nyúlványok ismétlődése saját nyelvtant hoz létre, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem szerencsétlen véletlen, és nem kizárólagos automatizmus kérdése ez: inkább egy vizsgálat arról, hogyan lehet közvetíteni a gondolatot, a feszültséget és a finomságot egy kortárs festői írásmódban.

A akrilfesték itt részben a rajz technikai merevségét testközelibb, fizikailag is érzékelhető jelenlétté alakítja. A mű már nem csak épül: történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, mindig megőrizve ugyanazt a vizuális pecsétet, amely az egész kutatást meghatározza.

Ezek a darabok az alábbiak között mozognak:

- rajz és festészet
- kontroll és terjeszkedés
- architektúra és automatizmus
- írás és absztrakció

Az eredmény egy olyan sorozat, amely sajátos vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, amely állandó átalakulásban van.