Sergio Romero - Solar Noise

Ez a mű a közelmúltbeli festészeti kutatás része, amelyben a gépies gesztus, a térbeli struktúra és a szimbolikus ismétlés egyetlen látványnyelvvé olvad össze. Bár első ránézésre impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy olyan megfigyelésből és finomításból eredő folyamatból származik, amely egy sokkal architekturálisabb és precízebb korábbi műből indul ki, és évek alatt, filctollal, vonalas rajzokkal és a tér manuális kiépítésével fejlesztették ki.

Ezen az új sorozaton a precizitás nem tűnik el: átformálódik.

A vonal többé nem csupán körvonalként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és térbeli kifejeződésként is működni kezd a felületen. A gesztus kiszabadul, de belső szervezi rendszer továbbra is megmarad. A jelek újra ismétlődnek, az utakon keresztül futnak át, a feszültségek kiegyensúlyozódnak, és a tér egy láthatatlan architektúra által van határolva, amely a teljes kompozíciót tartja.

Minden mű egy mozgó mentális térképként működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkban élnek együtt. A látszólagos zűrzavar tudatos döntésekkel van átszőve a sűrűség, a üresség, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány tekintetében.

A keretek, az orbiták, az idegvonalak és a körkörös központok ismétlődése saját grammatikát teremt, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem baleset vagy tiszta automatizmusról van szó, hanem arról a kutatásról, hogy hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és az érzékenységet egy kortárs festészeti írásmóddá fordítani.

A akrilfesték itt részben helyettesíti a rajz technikai merevségét egy testhezállóbb és fizikaiabb jelenléttel. A mű nem csupán épül, hanem történik is. A vonal megőriz — a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, miközben mindig ugyanazt a látványos bélyegzőt tartja meg, amely a kutatás egészét meghatározza.

Ezek a darabok a következőkből állnak ki egyensúlyban:

- rajz és festészet,
- kontroll és kinyúlás,
- architektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

A végeredmény egy olyan sorozat, amely sajátos vizuális nyelvet kínál, ahol a gesztus-antináció együtt él a szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kinyúlásaként működik, amely folyamatos átalakulásban van."