Sergio Romero - Pulse Reactor






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 135253 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Sergio Romero Pulse Reactor, eredeti akril festmény (50 x 60 cm, 300 g) kézzel aláírt, 2026-ban Spanyolországban készült, közvetlenül a művész által értékesítve, kiváló állapotban.
Leírás az eladótól
Ez a mű a közelmúltbeli festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyazon vizuális nyelvvé válik. Bár első pillantásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik a megfigyelés és a ki- finomítás folyamatából születik, egy sokkal inkább szerkezeti és pontos előző műből, amely évek óta filctollal, vonalas rajzokkal és a tér kézi felépítésével fejlődött ki.
Ebben a új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul.
A vonal nem csupán kontúrként vagy struktúraként viselkedik tovább, hanem energiaként, ritmusként és fizikai kiterjedésként is kezd hatni a felületen.
A gesztus felszabadul, de továbbra is van egy belső szervezési rendszer.
A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan építészettel van határolva, amely egész kompozíciót tart fenn.
Minden mű mozgó mentális térképnek működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkban élnek együtt.
A látszólagos káoszt tudatos döntések által át van szőve sűrűségről, ürességről, az egyensúlyról, a telítettségről és a vizuális irányról.
A keretek, pályák, idegszerű vonalak és körkörös középpontok ismétlése saját nyelvtant hoz létre, amely az egész sorozatban felismerhető.
Nem véletlenről vagy tiszta automatikáról van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet a gondolkodást, feszültséget és érzékenységet egy kortárs képzőművészeti írásmóddá lefordítani.
Az akrilfesték részben felváltja a technikai rajz merevségének egy részét, testesebb, fizikai jelenlétet kölcsönözve.
A mű már nem csupán épül, hanem megesik is.
A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus memóriáját, mindig fenntartva ugyanazt a vizuális bélyeget, amely meghatározza a kutatás egészét.
Ezek a darabok a következők között helyezkednek el:
rajz és festés,
kontroll és kiterjedés,
építészet és automatizmus,
irás és absztrakció.
Az eredmény egy sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál, ahol a gesztusos intenzitás együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és téri rendszer folyamatos átalakulásának közvetlen kiterjesztése.
Ez a mű a közelmúltbeli festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyazon vizuális nyelvvé válik. Bár első pillantásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik a megfigyelés és a ki- finomítás folyamatából születik, egy sokkal inkább szerkezeti és pontos előző műből, amely évek óta filctollal, vonalas rajzokkal és a tér kézi felépítésével fejlődött ki.
Ebben a új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul.
A vonal nem csupán kontúrként vagy struktúraként viselkedik tovább, hanem energiaként, ritmusként és fizikai kiterjedésként is kezd hatni a felületen.
A gesztus felszabadul, de továbbra is van egy belső szervezési rendszer.
A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan építészettel van határolva, amely egész kompozíciót tart fenn.
Minden mű mozgó mentális térképnek működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkban élnek együtt.
A látszólagos káoszt tudatos döntések által át van szőve sűrűségről, ürességről, az egyensúlyról, a telítettségről és a vizuális irányról.
A keretek, pályák, idegszerű vonalak és körkörös középpontok ismétlése saját nyelvtant hoz létre, amely az egész sorozatban felismerhető.
Nem véletlenről vagy tiszta automatikáról van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet a gondolkodást, feszültséget és érzékenységet egy kortárs képzőművészeti írásmóddá lefordítani.
Az akrilfesték részben felváltja a technikai rajz merevségének egy részét, testesebb, fizikai jelenlétet kölcsönözve.
A mű már nem csupán épül, hanem megesik is.
A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus memóriáját, mindig fenntartva ugyanazt a vizuális bélyeget, amely meghatározza a kutatás egészét.
Ezek a darabok a következők között helyezkednek el:
rajz és festés,
kontroll és kiterjedés,
építészet és automatizmus,
irás és absztrakció.
Az eredmény egy sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál, ahol a gesztusos intenzitás együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és téri rendszer folyamatos átalakulásának közvetlen kiterjesztése.
