Ékszeresdoboz - fa és vékony bőr vagy bőr

Ez a régi, faragott fa‑doboz teljes felületét befedő, mély reliefes virágmotívummal rendelkezik. A részletek bőr (nagyon finom vagy préselt papír) anyagból készülnek, és általában tölgyfa leveleket, makkokat ábrázolnak, a XIX. századi „Fekete-erde” stílus tipikusságát hordozva.
Gyakran ezek a négyszögletes dobozok ékszertartónak szolgáltak.

A dekoratív technika az 1800-as évekre jellemző, kifejezetten a faragott fa imitálására kifejlesztve. Két történelmi lehetőség létezik: bőr vagy préselt bőr (Stílus Cuir Bouilli vagy bőrrel díszített felületek), vagy papír vagy préselt karton (Papier‑mâché / Kartonaggolás nagy sűrűséggel).
Néhány virág levált – néhány a doboz belsejében is látható a fotó hátterében: ezek a díszítő elemeket ragasztóval illesztették a fa szerkezethez, és az idő múlásával az adott korban használt ragasztó (gyakran csontragaszt vagy hidrolizálható ragasztó) elvesztette tartását.
Úgy tűnik, bőr vagy bőrhatásúak a textúráról nézve, de lehet, hogy egy puhább típusú kartonból készültek.
A Cuir Bouilli (főtt bőr) újjászületését a mester egy ősi technikából meríti, amely a középkorra nyúlik vissza: a cuir bouilli (főtt bőr). A folyamat: a növényesített marhabőrt forró vízbe vagy méhviasz és ragasztó oldatba merítették, hogy olyan legyen, mint a gyanta.
A préselés: eztán erőteljesen belehelyezték fémből vagy kemény fából készült mintázott, mélys virágmotívumokba, a Fekete-erdő szobrászati stílusát utánozva. Az eredmény: miután megszáradt, a bőr megkeményedett, könnyű és vízálló lett, megőrizve a tridimenzionális részleteket. Eztán a fabetétre ragasztották és sötét mordentekkel lekeverték, hogy egységes, faragatlan tömb benyomását keltsék.

Az ebben a műtárgyban látható doboz gyártása a XIX. század második felébe, nagyjából a 1860–1890 közé, a viktoriánus korszakba és Napóleon III. Franciaországának uralkodása idejére tehető. Ezt a konkrét időkeretet több történelmi és konstrukciós tényező is megerősíti:
A hőskora az utánzási technikáknak (1860–1880): ezen évtizedek alatt valódi ipar fejlődött ki a „Fekete-erdő” stílusának újbóli létrehozására (amely Európa nagyvárosi középosztályának óriási divatja volt), a égőbőrrel (cuir bouilli) préselve bronz mintákkal. E technika révén sorozatban készültek tridimenzionális levelek, amelyeket végül olcsóbb fa dobozokra ragasztottak.
Ipari gépezetekkel készült hardver: A belső fotón látható kis öntöttvas, négyszögletes vállfogatú zsanér brass része, csavarokkal felerősítve egyszerű fejű fejsel, a XIX. század második felének gyártási gyakorlata jellemző. A fa vágásának pontossága, amelybe a zsanér illeszkedik, ipari gépek és kézi szerelés kombinációját mutatja.
A földrajzi eredet: Az ilyen bőrrel imitáló készletek, faragott fa hatását célzó alkalmazások Franciaországban (luxusáruk piacára) és Németországban/Aosztriában készültek főként. Tehát egy eredeti, a XIX. századból származó darab előtt állunk, amely kiváló példája annak, hogyan ötvözte az akkori kísérleti és kézműves tudás a bőrmunkát a bútorkészítéssel.

Egylépéses, páratlan darab