Fern - Pinkay

Oxidált felületű szobor, ahol a patina nem végső állapot, hanem folyamatos átalakulás folyamat. Kültéri életterekben való megélésre tervezve—a idővel, az időjárással és az anyaggal párbeszédben—, a darab mégis megőrzi az alkalmazkodó hajlamát, amely lehetővé teszi számára, hogy a belső térben is autonóm jelenlétként integrálódjon.

A mű olyan átjáróként épül fel a benső és a látható között, ahol az érzelem egy érzékeny geometriában sűrűsödik. Formái az egyensúly és elmozdulás között feszülnek, és egy téri grammatika felé irányulnak, amelyben minden szög átszervezi a észlelést, és a szépség fogalmát a bizonytalanság felé tolja el. Jelenlétében a tér nem foglalódik el, aktivizálódik: erőtérként, lappangó architektúraként válik, ahol az anyag, energia és arány párbeszédben lépnek egy nyitott élménybe.

Szerkezete előre van készítve egy talphoz vagy lábazathoz rögzítésre, lehetővé téve a kiállítási kontextus szerint különféle installációs formákat.

Fern az álneve, amely alatt a szobrász Clavo és a szobrász Carmen Lop közösen dolgozik.

Gyakorlata vas és acél kovácsolására összpontosít, kovácsolási és hegesztési technikákkal. Műve a figuratív és az absztrakt között mozgik, időnként pop-art hatásokat is beépítve.

Erős figyelemmel a mesterségre és a kézművességre, olyan pályát építettek ki, amely kollektív és egyéni kiállításokon is jelen van, főként a nemzeti színtér területén.

Különféle elismeréseket kaptak, köztük az Ávilai Városi Szobrászati Díj (2006) és a Zarágoi Nők elleni erőszak áldozatainak emlékműve (2016).

Munkájuk a spanyol kortárs szobrászat hagyományába illeszkedik, párbeszédben olyan művészekkel, mint Martín Chirino, Jorge Oteiza, Eduardo Chillida és Julio González.