Evert Moll (1878-1955) - Haven van Scheveningen

Ez egy kiemelkedő mű Evert Moll híres művész műve.
„Scheveningen kikötője”
A festmény mérete keret nélkül 50 cm x 70 cm, és kiváló állapotban van.
Alul jobb saroknál aláírt, s a korábbi keret még megvan, és ingyenesen hozzácsomagolva szállítják.
A proveniencia a Den Haag-i R. Polak műkereskedőtől származik, és ez a festmény szerepel Moll Evert könyvében is.
( Lásd a fotókat ) és a Den Haagban, a Venduehuis-ban 2004-ben licitre bocsátották 4130 euróval költségekkel együtt.
Moll, Evert [4]
Forburg, 1878. december 15. – Den Haag, 1955. május 10.

Életrajz: Evert Moll
Evert Moll 1895-től 1930-ig Voorburgban, Londonban, Párizsban, Den Haagban és Rotterdamban élt és dolgozott. Később Den Haagban telepedett le. Ott Willem Maris tanácsait fogadta, és ezt követően önállóan formálta stílusát. Gyakran dolgozott amerikai és kanadai kereskedőkkel megrendelésekre. Tájképeket festett, de főleg folyók, tenger- és kikötői látképeket, utolsó évtizedeiben pedig még virágtárgyakat is. Moll művei megtalálhatók többek között a Rijkscollectie-ben, a Zuiderzeemuseumban és a Boijmans van Beuningen múzeumban. Evert Moll nem volt égbe törő forradalmárs, és nem egy megújulást habzsoló művész. Új fejlesztések úgy tűnt, észrevétlenül kerültek el mögötte. Hű maradt önmagához és a Haagse School alapelveihez. Moll leginkább arról híres, hogy több mint ezer kikötői látképet készített. Ezek között viszonylag keveset tudunk róla; az is bizonyos, hogy szívesen és gyakran időzött aRotterdami kikötőben. A kikötő élete, a hajók nyüzsgése és a hatalmas tengeri hajók nyughatatlansága le kötik szívét. Szerette a víz, az üzemanyag-olaj illatát és a szelet. Moll nem csak kikötői látképeket festett, több mint a fele teljes életművének táj- városképekből és virágos csendéletekből áll. Még akkor is, ha tájakat és városképeket is festett, nem tudta megállni, hogy sok vizet is megnegyen. Sok tája a víz felől nézve vagy annak közvetlen közeléből készült. Voorburgban született és szinte egész életében a Hága-Rotterdam közötti széles körű zónában élt, öntanuló (autodidakta). Korán barátja volt Albert Roelofs-szal, Willem Roelofs híres Haagse School festő fiával. A Roelofs-nál olyan művészekkel találkozott, akik a századforduló idején meghatározták a hollandiai művészeti-klímát. Kezdetben Moll megengedhette magának, hogy úgy festhet, ahogy akar. Így viszonylag gondtalan életet élhetett, amíg apja 1908-ban csődbe nem ment. Ekkor már csak keményen kellett dolgoznia a megélhetésért. Hogy Moll életének végéig kitartott-e a Haagse School elvei mellett, az nem jelenti, hogy ne lett volna fejlődés. Öregségre egyre gazdagabb és változatosabb színeket, finomabb festéktustinust alkalmazott a kezdeti korlátozott színhasználathoz képest. Főleg a szabadban festett. Padon ült a vízparton asztalszettjével és alatta a papír. Munkáinak sokkal ugyanaz a mérete: 19 x 31 centiméter. Pont ez a méret a festői kincsesláda mérete, amit „alátét” néven használt. Ezek a deszkák gyakran szolgáltak mintaként a műteremben keletkező nagyobb alkotásokhoz. Moll kikötői látképei történetkönyvet olvasnak. A 20. század elején a tengeri fejlődésre utal. Hogyan nő a kikötők területe, a hajók nagyobbak lesznek, s a vitorlások helyét motoros hajók veszik át. A Boijmans van Beuningen Múzeumban található mű például: „A Waal látképe” (kölcsönzés). A Zuiderzeemuseumban például a „Régi kikötő Enkhuizen-ben”, és a Rijkscollectie-ben a „Hazavágó tenger” és a „Rotterdam kikötője” szerepelnek.