Tijs Dragtsma (1992) - Terminator

Terminator

A Terminator a csendben rejtett erő tanulmányozása. A figurát nem díszítésen keresztül jelenítik meg. Sötétségből tűnik fel a sérülésen keresztül. Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. A kép nem kerül a felületre. A akrilüveg felületen végzett irányított dörzsölés révén tárul fel.

Ami megmarad, az az ember és a gép közötti jelenlét. Egy arc, amely részben az árnyéktól emésztődött fel. Egy test, amely nyomásból születik. Egy alak, amely úgy tűnik, mintha csak azért létezne, mert a fekete felületet precíz beavatkozás szakította meg.

Ahogy a megvilágítás eltolódik, a műalkotás karaktere megváltozik. Egy szögből nézve a portré éles, rideg és majdnem fizikai. Egy másik nézőpontból visszahúzódik a fekete akrilmezőbe. A kép soha nem áll meg teljesen. A felismerés és az eltűnés között mozog. Az emberi kifejezés és a mechanikus kontroll között.

Távolról a kompozíció csendesnek és monumentálisnak tűnik. Közelről viszont sűrű mikrokarcolatok mezőjét tárja fel. Minden jel jellegzetesen törékeny önmagában. Mégis együtt szerkezetet, súlyt, ritmust és mélységet teremtenek. A munka ismétlésből, nyomásból és visszatartásból épül fel.

A cím egy megállíthatatlan jelenlét képére utal. Egy alak, akaratlanul puhaságától megfosztva, árnyékká redukálva. A feszültség és fény. A portrét úgy hozzák létre, hogy a felületből kivonják a bizonyosságot. Az identitás szinte fémből van. A fény fegyverként hat. A sérülés forma.

Az akrilüveg nem csak támaszként szolgál. Aktív mezővé válik, ahol a fényt hasítják, elnyelik és újjáépítik. A munka fizikailag mozdulatlan marad, mégis vizuálisan instabil. Minden szöget, távolságot és megvilágítást követően változik.

A Terminator folytatja a Tijs Dragtsma által kifejezetten a Scratch művészi sorozatát, amelyben a képi világ kontrollált felületi sérüléseken keresztül épül fel pigment vagy nyomtatás helyett.

Ebben a gyakorlatban a kép nem a tökéletességen keresztül jön létre, hanem a metamorfázión keresztül. A munka sötét intenzitással bír. Nem látványosság révén, hanem visszafogottság által. Ez a hatalomról, az ellenőrzésről, az eltűnésről és az emberi jelenlét és géphez hasonló csend közötti vékony határról szól.

Ez a munka a Scratchművészet alapjait tükrözi. Egy vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

A Scratch művészetről

A Scratch művészet önfejlesztett művészi médium, amelyben a képi világ akrilüveg kontrollált dörzsölésével jelenik meg. A pigment felvitele helyett Dragtsma formát karcolással, kopással és ismétléssel alakítja.

A művek akrilüveg panelekre épülnek. A felület fizikai módosítása több ezer szándékos mikro-intervenció révén történik. Minden karcolás egy szerkezeti jelként funkcionál egy nagyobb sűrűségi, kontrasztszín és fényhatások rendszerében.

A fény nem külső, hanem a felület által aktivált. Megtöri, szórja és megújítsa az ábrázolást a látás szögétől és fényintenzitásától függően. Az eredmény olyan munka, amely a jelenlét és az eltűnés között létezik.

Minden darab a folyamat, a nyomás és az anyagrezisztencia által formált. Az eredmény soha nem teljesen statikus. Folyamatos vizuális áramlásban marad.

A művészről, Tijs Dragtsma

Tijs Dragtsma holland kortárs művész és a TD Fine Art Studio alapítója. Gyakorlata az anyag, a hiány és a fény metszéspontján működik, a meglévő konvenciók követése helyett új művészeti nyelvek fejlesztésére összpontosítva.

Őt széles körben ismerik a Nails-sorozatáról és bővülő Scratch-művészetéről, amelyben a kép vagy hatás, vagy kontrollált dörzsölés révén épül fel. Mindkét testvér munka a szerkezet, a percepció és a felület képekké történő átalakulásának feltárása.

1964 óta kezdte művészi tevékenységét. Művei magántulajdonban találhatók Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban. Munkáját kísérletezés, precizitás és hosszú távú elképzelés vezérli, amely a anyagi integritásra és fizikai jelenlétre összpontosít.