Sergio Romero - Entrelazamiento

Ez a mű a legújabb festői kutatás része, amelyben a gépies gesztus, a térbeli struktúra és a szimbolikus ismétlés egyetlen vizuális nyelvet alkotnak. Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy sokkal architekturáltabb és precízebb korábbi művekből származó megfigyelési és tisztázási folyamatból fakad, amely évek során fejlesztett rotolóíróval, vonalrajzzal és a tér manuális építésével vált kiépítetté.

Ebben az új sorozatban a pontosság nem tűnik el: átalakul.

A vonal már nem csak körvonal vagy szerkezetként viselkedik, hanem energia, ritmus és fizikai expansióként is kezd működni a felületen. A gesztus felszabadul, de belső szerveződésrendszere továbbra is megmarad. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan architektúrával van meghúzva, amely entire végest a kompozíciót.

Minden mű mentális mozgó térképként működik: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyetlen síkon élnek. A látszólagos káoszt tudatos döntések szakítják meg a sűrűség, a hiány, az egyensúly, a telítődés és a vizuális irány tekintetében.

A keretek, orbiták, idegszálak vonalai és körkörös magok ismétléséből saját nyelvtan keletkezik, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem véletlenről vagy puszta automatikáról van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet átalakítani a gondolatot, a feszültséget és a szenzitivitást egy kortárs festői írásmóddá.

A akrilfesték itt részben felváltja a rajz műszaki merevségét egy testesebb és fizikaiabb jelenléttel. A mű már nem csak épül: történik is. A vonás megőriz minden mozgás, idő és közvetlen gesztus emlékét, mindig ugyanolyan vizuális pecséttel, amely a kutatás egészét meghatározza.

Ezek a darabok az alábbiak között ingadoznak:

- rajz és festés
- kontroll és expanzió
- architektúra és automatizmus
- írás és absztrakció

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztését képezi, amely folyamatos átalakulásban van.