Sergio Romero - Entrelazamiento 3

Ez a mű a közelmúltbeli festészeti kutatás része, amelyben a gesztus automatikus, a térbeli struktúra és a szimbolikus ismétlés egyazon vizuális nyelvvé válik. Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik egy megfigyelés és finomítás folyamatából születik, amely egy sokkal architektonikusabb és pontosabb korábbi műből ered, amelyet évek alatt fejlesztettek ki filctollal, vonalrajzzal és a tér manuális felépítésével.

Ebben az új sorozatban ez a pontosság nem tűnik el: átalakul.

A vonal nem csak kontúrként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energia, ritmus és fizikai terjeszkedés kezdi el érvényesülni a felületen. A gesztus kiszabadul, de továbbra is fennáll egy belső szervezési rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak kereszteződnek, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával van határolva, amely tutta az egész kompozíciót.

Minden mű mentális térképként működik mozgásban: memóriarétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkon együtt élnek. A látszólagos káosz tudatos döntésekkel van átszőve a sűrűségről, ürességről, egyensúlyról, telítettségről és vizuális irányról.

A keretek, pályák, idegvonalak és keringő magok ismétléséből saját, az egész sorozatban felismerhető grammatikát hoz létre. Nem véletlenről vagy tiszta automatizmusról van szó, hanem arról a kutatásról, hogy miként lehet gondolatot, feszültséget és érzékenységet egy kortárs festészeti írásformába lefordítani.

A művészeti akril itt részben helyettesíti a rajz merevségét egy testibb és fizikai jelenléttel. A mű már nem csak épül: történik is. A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus memóriáját, mindig ugyanazt a vizuális pecsétet megtartva, amely meghatározza a kutatás egészét.

Ezek a darabok az alábbiak között oszcillálnak:

- rajz és festészet,
- kontroll és kiterjesztés,
- architektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kifejeződése egy állandó átalakulásban.