Sergio Romero - Entrelazamiento 4

Ez a mű egy közelmúltbeli, képzőművészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egy közös vizuális nyelvet alkot. Bár elsőre impulzívnak vagy spontánnak tűnhet, mindegyik egy korábban megfigyelésen és szűrésen alapuló, sok év alatt kiépített, rendkívül architekturális és pontos műből származik, temperával, lineáris rajzokkal és a tér manuális felépítésével fejlesztve.

Az új sorozatban ez a precizitás nem tűnik el: átalakul.

A vonal nem csupán kontúr vagy struktúra marad, hanem energiaként, ritmusként és fizikai kiterjedésként is megkezdi, hogy a felületen működjön. A gesztus felszabadul, de továbbra is van egy belső szervező rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak kereszteződnek, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával van körülhatárolva, amely mindent tart.

Minden mű úgy működik, mint egy mozgó mentális térkép: emlékrétegek, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkon élnek. A látszólagos káoszt tudatos döntések átszövik a sűrűség, a holt tér, az egyensúly, a telítettség és a vizuális irány tekintetében.

A keretek, pályák, idegsejtszerű vonalak és körkörös magok ismétlése saját, egész sorra felismerhető nyelvtant hoz létre. Nem a véletlenről vagy puszta automatizmusról van szó, hanem arról az egyik vizuális írásmódról, amely arra keresi a választ, hogyan lehet a gondolatot, a feszültséget és a szenzitivitást kortárs festői írásmódban lefordítani.

A akrilfesték itt részben felváltja a rajztechnika merevségét egy testesebb, fizikailag is érzékelhetőbb jelenléttel. A mű már nemcsak épül: történik is. A vonás megőrzi a mozgás, az idő és a direkte gesztus emlékét, és mindig ugyanazt a vizuális pecsétet őrzi, amely a kutatás egészét meghatározza.

Ezek a darabok az alábbiak között billegnek:
- rajz és festmény,
- kontroll és kiterjedés,
- arhitektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet kínál: ahol a gesztuális intenzitás együtt él egy szigorú belső szerkezettel, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, folyamatos átalakulásban.