Sergio Romero - Entrelazamiento 7

Ez a mű a közelmúltban kialakított festészeti kutatás része, amelyben az automatikus gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés ugyanazon vizuális nyelvvé válik. Bár elsőre spontánnek vagy impulzívnak tűnhet, mindegyik a korábbi, sokkal architekturálisabb és precízebb műből származó megfigyelésen és finomításon alapul, amely éveken át rotutóval, vonalrajzzal és a tér manuális felépítésével fejlesztett ki.

Ebben az új sorban ez a pontosság meg nem szűnik: átalakul.

A vonal nem csupán kontúrként vagy szerkezetként viselkedik tovább, hanem energia, ritmus és fizikai tágulásként is hat a felületen. A gesztus felszabadul, de továbbra is megvan benne egy belső szervező rendszer. A jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér egy láthatatlan architektúra által van körülhatárolva, amely tartja az egész kompozíciót.

Minden mű úgy működik, mint mozgásban lévő mentális térkép: memóriahártyák, impulzusok, útvonalak és érzelmi szerkezetek, amelyek egyazon síkon élnek. A látszólagos káosz tudatos döntésekkel van átszőve tömörségről, ürességről, egyensúlyról, telítettségről és vizuális irányról.

A keretek, pályák, idegszálak és körkörös magok ismétlése saját grammatikát hoz létre, amely az egész sorozatban felismerhető. Nem szerencsétől vagy tiszta automatikától függ; inkább arról a kutatás­ról van szó, hogy miként lehet gondolkodást, feszültséget és érzékenységet lefordítani egy kortárs festői írásmödbe.

A akrilfesték itt részben a rajz technikai szívósságát felváltja egy testibb és fizikaiabb jelenléttel. A mű nem csak épül, hanem történik is. Avonat megőrizni a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, mindig ugyanazt a látványszagot megtartva, amely meghatározza a kutatás egésze‑t.

Ezek a darabok a következő között ingadoznak:

- rajz és festés,
- kontroll és terjedés,
- architektúra és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy olyan sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él a belső, szigorú struktúrával, és ahol minden kompozíció a mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik, amely folyamatos átalakulásban van.