Sergio Romero - Entrelazamiento 10

Ez a mű egy olyan legutóbbi képzőművészeti kutatás része, amelyben a gépies gesztus, a térbeli szerkezet és a szimbolikus ismétlés egyetlen vizuális nyelvvé válik.

Bár első látásra impulzívnak vagy spontánnak tűnhetnek, mindegyik egy megfigyelési és kiigazítási folyamatból születik, amely egy sokkal architekturáltabb és pontosabb előző műből származik, amely évek alatt filccel, vonalas rajzzal és a tér kézzel történő felépítésével fejlődött ki.

Ebben az új sorozatban ez a precizitás nem tűnik el: átalakul.

A vonal már nemcsak kontúrokként vagy szerkezetként viselkedik, hanem energiaként, ritmusként és a felületen történő fizikai terjedésként is kezdi megnyilvánulni. A gesztus felszabadul, de továbbra is van egy belső szerveződési rendszer. Jelek ismétlődnek, az útvonalak keresztezik egymást, a feszültségek kiegyenlítődnek, és a tér láthatatlan architektúrával van körülhatárolva, amely egész kompozíciót tartja.

Minden mű mozgásban lévő mentális térképként működik: a memória rétegei, impulzusok, útvonalak és érzelmi struktúrák, amelyek egyazon síkban élnek együtt.

A látszólagos káoszt tudatos döntések szikrája szövi át a sűrűség, üresség, egyensúly, telítődés és vizuális irány mentén.

A keretek, pályák, ideg vonalak és körkörös magok ismétlése saját grammatikát teremt, amely a sorozat egészében felismerhető.

Nem véletlenről vagy puszta automatizmusról van szó, hanem arról a kutatásról, hogyan lehet gondolatot, feszültséget és érzékenységet kortárs képzőművészeti írásba fordítani.

A akrilfesték itt részben helyettesíti a műszaki rajz merevségét egy testibb és kézzelfoghatóbb jelenléttel. A mű nem csak épül, hanem történik is.

A vonal megőrzi a mozgás, az idő és a közvetlen gesztus emlékét, és mindig ugyanazt a vizuális védjegyet őrzi, amely a kutatás egészét meghatározza.

Ezek a darabok a következők között lavíroznak:
-d rajz és festés,
- kontroll és terjedés,
- építészet és automatizmus,
- írás és absztrakció.

Az eredmény egy sorozat, amely saját vizuális nyelvet javasol, ahol a gesztus intenzitása együtt él egy szigorú belső struktúrával, és ahol minden kompozíció a folyamatos átalakulásban lévő mentális, érzelmi és térbeli rendszer közvetlen kiterjesztéseként működik.