Neeharika Donau-Hossain - Apotheose

Apotheose – a „SCHWEBEN” műgyűjtemény része

Ez az olajfestmény a leválasztottság állapotát tematizálja – egy pillanat a föld és ég között, a test és lélek között, a valóság és a transzcendencia között. A három lebegő női alak úgy tűnik, hogy gravitációs törvényektől mentes, és szabadon mozog a hatalmas kupolaépítészet térbeli terében. Ennek köszönhetően belső felszabadulás hatását kelti, egy olyan állapotot, amelyben a korlátok feloldódnak, és a tudat új szintekre jut.

A kupola körkörü architektúrája ezt a hatást erősíti. A szent helyeket idézi, és a teljességre, egységre és végtelenségre utal. A néző tekintetét a kép közepére vonja, ahol a figurák dinamikus koreográfiában egymással összekapcsolódnak. Mozgásuk ellenére nem idegesek, hanem harmonikusak és súlytalank – mintha egy láthatatlan erő hordozná őket.

Különösen a folyó anyagok játsszák központi szerepet. Partially feloldják a testek határait, és a figurákat tiszta mozgássá, energiává és színné alakítják. A violaszín és a rózsaszín árnyalatai költői, szinte álomszerű légkört teremtenek. A lila hagyományosan a spiritualitást, a transzformációt és az anyagi és szellemi közti kapcsolódást jelképezi, míg a halványabb rózsaszínek könnyedet, nyitottságot és életörömöt sugallnak.

A déli nézőpont fokozza az emelkedés érzését. A néző felfelé tekint a figurákra, és saját magát is ebbe a lebegő állapotba vonzza. Ennek következtében egyfajta vizuális meditáció keletkezik a szabadságról, bizalomról és odaadásról. A figurák úgy tűnnek, mintha sem esnének, sem aktívan repülnének – sokkal inkább egy tökéletesen hordozott állapotban lennének.

A SCHWEBEN című művészeti sorozatban ez a festmény olyan szimbólumként értelmezhető, amely megtestesíti azokat a pillanatokat, amikor az emberek legyőzik belső nehézségeiket, és megszabadulnak félelmeiktől, kényszerítéseiktől vagy a társadalmi elvárásoktól. Olyan állapotot ír le, amely a test és lélek közti egyensúlyban van, ahol a könnyedség nem a valóságtól való menekülésként jelenik meg, hanem a szélesebb tudatosság kifejezéseként. A lebegés így a szabadság, a bizalom és a saját határaink feletti növekedés lehetőségének metaforájává válik.

A művész Neeharika Donau Hossain
Neeharika Donau Hossain festői tanulmányokat végzett a Bremen-i Művészeti Főiskolán (Hochschule für Künste). Később multimedia- és webdesignerképzéseket végzett, és ma szabadúszó művészként tevékenykedik, kulturális projektek kezdeményezőjeként, galériistaként és a Bremenben működő_colors-lei Kunstzentrum Farbenmeer művoktatójaként dolgozik, amelyet férjével, Onil Hossain-nal közösen vezet 2003 óta.

Együtt a művészpár falakon kívüli és belüli megrendelőkkel közösen készít falfestményeket belföldön és külföldön, teret koncepciókat dolgoznak ki, és megrendelésre portré- és könyvillusztrációkat is készítenek.

1992 óta számos kiállítás és közterületi falfestmény bel- és külföldön.

A Schweben sorozatban a művész a jelenlegi realizmusban ábrázolja az embereket, de azok a fantastikus realizmus jegyeit is felmutatják. Témája a testünk anatómiai korlátai és az a szabadság, amelyet saját testünkben tapasztalunk. Alakitásaik elforgottak, kecsesek, nem kötöttek mereven a saját korlátokhoz, hanem szabadok, határokat átlépők, de egyben megbomlottak is. Az arcokat gyakran eltakarják, ami rejtélyessé teszi kifejezésüket és érzelmeiket. A pózok fájdalmat vagy extázist is jelképezhetnek. Lehet, hogy esnek vagy repülnek.

Az általuk gyakran alkalmazott perspektív elemek a figurák kifejtését szolgálják, pszichológiai teret teremtenek. A lebegésben az egység iránti vágy megvalósult és nyugalomba került. A törekvés mindig célja felé tart. A lebegés célban van, maga a cél maga. Ez mozgó nyugalom, belső nyugalommal járó mozgás.