Olasz iskola (XVIII) - Paesaggi pastorale

Feszített olajfestmény keret nélküli és „rifodero”-ként felújított változata. A mű egy pásztor táj a „olaszosodó - Veneto” stílusban, a XVIII. század elején. A művész egy klasszikus „repoussoir” technikát alkalmazott, a sötét és kiemelt lejtő és a bal oldali nagy fa felhasználásával keretezi a jelenetet, és az észlelő szemét a megvilágított középpont felé, illetve a távoli kék hegylánc felé vezeti. Ez egy szenzációs mélység- és terjedésérzetet teremt.

A kis figurák (amelyeket „kísérőfiguráknak” neveznek) nem a fő téma; léteznek, hogy a táj méretet kapjon, és felidézzen egy nyugodt, időtlen vidéki élet érzetét (Arkadia). A mód, ahogyan a kisvállatok a bal szélen az árnyékba rejtőznek és a szamaras figura jobbra kerül, finom egyensúlyi megértésre utal. A festmény egy békés találkozót ábrázol egy kereszteződésnél. A szamáron ülő nő és társa megálltak, hogy útbaigazítást kérjenek vagy híreket cseréljenek a helybeliekkel, akik az út mentén pihennek. Ez egy „Grand Tour” korának egy pillanatfelvétele, amely megörökíti a vidéki táj romantikus szépségét. A piros szoknyás nő arckifejezése nagyon klasszikus, szinte teatrális érdeklődéssel bíró.

Mérete: 43,7 x 35,5 cm.