Stefania Ormas - Naturaleza viva

Ez a vászon a Naturaleza sorozatom része, és Naturaleza Viva-nak hívtam. E cím mögött egy kis szóvicc is rejlik: mindig is kicsit szomorúnak találtam a hagyományos „néma csendéleteket”, ezért olyan dolgot akartam alkotni, ami ünnepelni fogja az életet, a spontán növekedést, a természeti világgal való titkos kapcsolatunkat.

Azt a hosszú, függőleges formátumot választottam, mert úgy éreztem, egy nyitott ablak látszatát kelti egy megpendült pillanatra, szinte egy álomra. Az egész festmény kizárólag akrilból készült. Nagyon szeretek ezzel a médiummal dolgozni, mert egyrészt lehetővé teszi, hogy megteremtsem azt a sötét, áthatolhatatlanul mély hátteret, szinte bársonyosságát, amely számomra a misztériumot, az éj csendjét jelenti; másrészt megadja a szükséges precizitást a legkisebb részletekhez is.

Ha a lenti alakra nézel, benne van részem, a gyengeségeiben. Nagyon világos bőre van, ezt akrillal hosszú ideig elmosva hoztam szinte „kivillanóvá” a sötétségből, mintha holdfényt kapna. A kezek gesztusai nagyon spontánok, ugyanakkor védő jellegűek: az arcra vetett kéz és a másik a nyakra helyezve egy félénkség, belső figyelem pillanatát mesélik.

A szemeiben próbáltam édeskés, romantikus mélabút festeni, egy tekintetet, amely a szemkontaktus felé törekszik, de nem tolakodó.

És ott van a borostyán. Imádom, mert felfelé mászik, keresi a fényt, védi a falakat, amelyekre felkúszik. Itt úgy ábrázoltam, mintha gyengéden ölelné a lányt, s egy leveles korona keletkezne, amely a sötétből a felé ereszkedik.

Stefania Ormas olasz festőnő, a terni Nemzetközi Művészeti Iskolából szerzett festői diplomával; az elmúlt években számos szóló és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt, például: Navacerrada Kulturház – Madrid, Infantado palota Guadalajara-ban. Reina Sofía Múzeum – Madrid, RED03 galéria Barcelonában. Bernet Galéria Barcelonában. Roccartgallery Firenze. Művei magán- gyűjteményekben találhatók Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Amerikában, és nyilvános gyűjteményként Gata de Gorgos községben, Spanyolországban.

A világa főként női szemléletű, és ezt gondosan, realistán ábrázolja, mindig megidézve egy költői vonalat. Stílusa a legújabb képzőművészeti formákat tömöríti, miközben szigorúan megtartja a realizmusát és a karakter antropológiai szempontra figyel.