Imre Kocsis (1937-1991) - Untitled

Imre Kosics: Kompozíció a La Lune en Rodage III-ból

Médium: Szitanyomat
Anyag: Karton
Méretek: 28 x 28 cm

Szerkesztő: Edition Panderma, Basel
Év: 1977 kiadva
Kiadás: Ez egy számozatlan példány a 230 kiadásból (65 hors commerce számozás nélkül volt)
Aláírás: Aláírva

Provenienci a:
Edition Panderma, Carl Laszlo, Basel
Galerie von Bartha, Basel
Magántulajdon, Basel

Állapot / Restaurálás:
jó állapotban

További információk:

Ritka, korlátozott kiadása a háború utáni és kortárs művészet hordozható gyűjteményének, a La Lune en Rodage III-nak. Ez egy számozatlan példány a 230 kiadásból (65 hors commerce volt számozatlan), és a La Lune en Rodage könyvek harmadik sorozatához tartozik. A La Lune en Rodage három kötetben jelent meg 1960-ben, 1965-ben és 1977-ben, összesen körülbelül 180 művet tartalmazva, amelyek az 1950-es évek és az 1970-es évek közötti művészi avant-garde eseményeket mutatják be. A műveket Carl Laszlo gyűjtötte össze, és a korszak legnagyobb művészeit foglalta magába, akik fontos darabokkal járultak hozzá, gyakran jelölve pályájuk és karrierjük fordulópontját. Például Enrico Castellani műve a korai grafikai alkotásainak legkorábban dokumentált darabja, míg Piero Manzoni többszöröse, az Achrome az egyetlen olyan alkotás, amelyet a művész készített.

Életrajz:

Imre Kocsis (1937-1991) magyar-német tipográfiai, konstruktív grafikus volt. Kocsis 1958-ban kezdte tanulmányait Hamburgban, a Képzőművészeti Főiskolán. Miután 1965-ben első egyéni kiállítása volt a Müncheni Galerie Leonhartnál, 1971-ben Duisburgba költözött. 1978/82-ben Kocsis a Sztedeljik Múzeumban (Stedelijk Museum) Amsterdamon tartózkodott, ezt követően a New York-i P.S.1-nél (now MoMA PS1) vett részt rezidencián, és vendégelőadóként a Reykjavík-i Képzőművészeti Egyetem Szobrászati Tanszékén tanított (Izland). 1989-ben megkapta Hagen város Karl Ernst Osthaus-díját. 2009-ben az Ingolstadt-i Absztrakt Művészet és Formatervezés Alapítvány átvette a hagyaték egy részét. A magyar Kocsis, aki 1959-ben Németországba emigrált, a 1960-as évektől dolgozott médiumgrafikákkal és rajzokkal. Már pályája korai szakaszában a tér illúzióit vizsgálta, amelyeket nem annyira grafikai technika, hanem inkább a grafikai szerkezet mögé rejtve érzékelt. Körülbelül 1968 körül Kocsis csökkentette színpalettáját, és egyszerű, „konkrét-konstruktív tervezési nyelvet” alakított ki. Főként nagy méretű festményekben foglalkozott központi kompozíciókkal, diagonálokkal, lépcsőzetes formákkal, körkörös alakzatokkal, felületi elmozdulásokkal és vizuális irritációkkal. Még ezekben a korai művekben is a „nem-színek”, a fekete és fehér volt a fókusz.