Tijs Dragtsma (1992) - Abandoned by Gravity

Abandoned by Gravity egy kortárs műalkotás a magányról, a tehetetlenségről és a csendről, amely akkor következik, amikor egy alak kilép a világ elérhetőségének köréből.

Egy wirl figure átutazik egy kopár sivatagi padlón. A feje, egy hamuszínes telihold, a test felett lebeg, amelynek árnyéka hosszabb, mint amilyen árnyéknak joga lenne. Kövek emelkednek fel, nyugodtan, zavartalanul sodródva. A föld mozdulatlan marad. Semmi más nem engedelmeskedik.

Ez nem olyan táj, amely a természet törvényeit követi. Ez a pszichológiai teher tája, ahol a látható világ halk módon leoldódott önmagáról. A figura nem küzd. Sétál. Ez a nyugalom a feszültség. Valahol a zuhanás és a repülés, a jelenlét és a eltűnés között engedték el valamitől, amit talán nem is választott elhagyni.

A kép a akrilüveg felületének ellenőrzött sérülésén keresztül jelenik meg. Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. A figura, a lebegő kövek, a hosszú ferde árnyékok a leemelésen keresztül törnek elő. Távolról a kompozíció monumentális nyugalmával olvasható. Közeli szemmel a felület finom nyomok mezőjévé válik, és a figura visszahúzódik a majdnem hiányba.

Ez a mozgás a mű. Ahogy a fény végighalad az akrilüvegen, a kép a láthatóság és az üresség, a teher és a felszabadulás között lélegzik. A jelenet szürreális logikája a maga anyagában talál párhuzamot. Egy sérülésekből épült világ. Egy csend, amely láthatóvá válik.

Az Abandoned by Gravity a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozat folytatása, amelyben a képi világ kontrollált felületi sérülésen keresztül épül fel pigment vagy nyomat nélkül. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Néhány alak addig kóborol, amíg a talaj követni kezd bennünket.”

A Art with Scratch címűről

A Art with Scratch olyan műbőr, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Belevésve egy mély fekete felületbe, darabonként minden munka számos precíz karcolat révén jelenik meg, amely megfogja a fényt és formát ad a sötétből.

Távolról a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, könnyen felismerhető és telthangú jelenléttel. Közelről viszont a mű ezer egyedi nyomra bomlik. Finom, törékeny és szinte tehetetlen. Ami egykor szilárdnak tűnt, finom hálózattá tárul fel, minden vonal szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény adja ehhez a műnek az életet. A fekete felület elnyel, míg a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból megpe Versuch, visszahúzódik, majdnem eltűnik a sötétségbe, ahonnan jött. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, majdnem fénylő minőséget ölt magára.

What makes this medium so compelling is its quiet tension. A karcolás műve közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amit nem lehet visszavonni. Mégis az eredmény nem rideg. Helyette intimitást, atmoszférát és mozgással teli életet hordoz. A keménység lágyul. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétévé.

Olyan munkákban, mint ez a portré is, a figura soha nem rögzül teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatása révén a kép perspektívától és hangulattól függően változik. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha a feketéből előrébb lépne a téma. Máskor távolodik, csak gyenge hangként hagyva formát. Ebben a mozgásban, a láthatóság és az eltűnés között élővé válik a mű.

Ahogy minden idővel érintett anyagnál, a felület saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely a fény változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy evolúcióban lévő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, szerkezet, fény és érzelem összhangba kerül.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan szólhat egy anyag egy új módon. Hogyan válhat a keménység intimitássá. Hogyan teremthet a pontosság érzelmet. Ez a keresés a lényeg mindenben, amit alkotok.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műfaj saját világnak tekinthető, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén jelennek meg. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

Röviden lenyűgöz a kontraszt. Az erő és a törékenység között. Az ellenőrzés és az érzelem között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. Nem csak egy képet akarok létrehozni, hanem olyan művet, amely megragadja a figyelmet, meghívja a reflexiót és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összekapcsolódnak. Ez nemcsak egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a törekvés formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely egyedi, szándékos és életteli.