Trevisan Carlo - Orange

A „Narancsban” az alkotó egy dekonstruálás és a piruló csendélet ünneplése operációját hajtja végre egy rendkívül hiperrealista és geometrikus lencsén keresztül.
Az a elem, ami azonnal megragadja a tekintetet, a szubjektum és a háttér közötti radikális és Caravaggio-szerű kontraszt. A citrusfélék be vannak süllyedve egy abszolút sötétségbe, egy fekete és matt ürességbe, amely semmilyen térbeli vagy időbeli utalást sem tölt ki. Ez a választás izolálja a tárgyat, és monumentális ikonokká emeli a mindennapi narancsokat.
A kompozíció vízszintes irányban bontakozik ki, egy gondosan összeillesztett játékkal rendezve a rétegeket.
Háttérben felsejlik egy egynagyságú gyümölcs kerekdedsége, amely a térfogati tengelyként szolgál a fókusz előtérben lévő szeletelt elemekhez (tökéletes fél szeletek és darabokra tört szeletek).
A fehér albedo-szegmensek ismétlése grafikus ritmust teremt, szinte hipnotikus hatású, hasonlóan egy sugárnyalathoz vagy egy természetes geometriai ábrához.
A fény a bal oldalról érkezik, és megcsillogtatja a citrusok húshéját, megrezegteti azt. Az alkotó kimagasló technikai felkészültséget mutat a textúrák megjelenítésében: a külső héj durva porózussága élesen kontrasztos a egyes gerezdek üvegszerű, vízszerű ragyogásával, amelyet a fehér tiszta pontszerű érintések kiemelik, és a fényvisszaverődést szimulálják.
A felületen eső árnyékok élesek, rövidek és sűrűek, hogy egy mesterséges és közvetlen fényforrást jelezzenek, amely fokozza a gyümölcsök háromdimenzionalitását, mintha fizikailag is kiemelkednének a vászon felé, a néző felé.
Nem csupán egy gyümölcs ábrázolása, hanem egy gondolkodás a geometriai szépségről, amely a szerves anyagban rejtőzik.