Roberto Mauri (1977) - Silenzio di Primavera

Roberto Mauri megfogja egy vidéki táj lényegét geometrikus és élénk színfelületekkel. A kompozíciót egyértelműen horizontális színcsíkok tagolják, amelyek a szemeket az horizont felé vezetik.
​Első planban egy buja, savanykás zöld mező, sárga pöttyökkel tarkítva fogad egy fehér murvás ösvényt, amely ívben kanyarogva beljebb halad a jelenetbe, dinamikus perspektívát teremtve.
Accanto ad esso, un albero in piena fioritura bianca domina il quadrante sinistro, proiettando un'ombra netta e scura che accentua la sensazione di una luce zenitale e intensa.
Mellette egy teljes virágzásban lévő fehér fa dominálja a bal alsó negyedet, éles, sötét árnyékot vetve, amely hangsúlyozza a zénita, erőteljes fény érzetét.
La porzione centrale è caratterizzata da una morbida collina tinta di un viola lavanda profondo, interrotta da altri piccoli alberi fioriti che scandiscono la distanza e la profondità.
A középtájat egy lágy dombra jellemző mély levendula-lila árnyalat, amelyet kisebb virágzó fák tarkítanak, és ezek mérik fel a távolságot és a mélységet.
Sulla sommità del colle si staglia, solitaria e geometrica, una tipica casa rurale bianca con il tetto rosso, simbolo di una presenza umana discreta e armonica.
A domb csúcsán magányos és geometrikus, egy tipikus fehér vidéki ház piros tetővel, amely egy diszkrét és harmonikus emberi jelenlét szimbóluma.
A coronamento della scena, un cielo blu oltremare, profondo e quasi piatto, è solcato da leggere nubi sfilacciate, che accentuano il contrasto con i toni caldi e acidi della terra.
A jelenet koronája egy óceánkék, mélykék és majdnem sík éggel, amelyet könnyű, foszlott felhők szakadoznak, kiemelve a föld meleg és savanyú tónusaival való kontrasztot.
Lo stile dell'artista si distingue per una stesura materica ma controllata, vicina a un candido primitivismo geometrico che trasforma il paesaggio in un luogo ideale di pace e contemplazione idilliaca.
Művészeti stílusát az anyagias, mégis kontrollált felületi kezelés különbözteti meg, amely a fehér, geometriai primalizmushoz közelítve a tájat egy béke és idilli szemlélődés ideális helyévé alakítja.