Matteo Ciffo - Origini - Teschio 2

*A SZÁLLÍTÁS KIALAKÍTÁSÁNAK OKÁBÓL A FELADÁS 2026.06.18-ÁN INDUL*\n\n- Kortárs szobor Matteo Ciffo (Olaszország - 1987). Eredeti cím - Origini - Koponya 2\n- Év 2025. Edición n. 1/40 - Aláírva és hitelesítve a művész által, hitelesítő tanúsítvánnyal\n- Anyag: viasöntéses bronz\n- Kitűnő állapot\n\n\n Origini Kollekció\n\nAz összetörés előtti idők.\nAz emlékek építésének előtti időszak.\nAz egymásra épülő blokkok, a lepusztulások és a lehetetlen újraépítések előtti állapot.\n\nAz Origini úgy született, mint az emberi lét archetípusanyagával, a koponyával való első érintkezés: nem a halál szimbólumaként, hanem primordiális szerkezetként, az idő abszolút tanúleírásaként.\n\nEzek a bronzból készült művek a Frammenti gyűjteményhez vezető kutatás kezdetét jelzik. Ha a Frammenti az identitás megszakadásával, a romlással és a geometriai modulokkal és szobrászati architektúrákkal történő rekonstrukcióval foglalkozik, az Origini alkotja a kezdeti magját: az az alapforma, amelyből minden származik.\n\nA bronz itt alapvető szerepet tölt be.\nÖrök, történelmi, szinte rituális anyagként a felületet úgy őrzi, mint egy idő által megkoptatott bőrt.\nA függőleges gravírozások keresztülvágnak a koponyán, mint időbeli rétegződések, memória-színpadok, a még ismeretlen nyelv primitív nyomai.\n\nAz Origini-ban a forma még teljes;\nnem tört meg.\nmég nem vált részecskévé.\n\nDe már tartalmazza mindazt, ami később jön.\n\nA Frammenti-sor művei valójában ebből a kezdeti feszültségből születnek: a klasszikus test átalakításának vágya kortárs leletként való megteremtésére, a tökéletesség megszakítására a üresség, a kocka, az erózió és a függesztés által.\n\nAz Origini tehát a kutatás nullapontja. A memória későbbi architektúráihoz vezető ősanyag.\n\nAhol a Frammenti az identitás időbeli szétesését meséli el, az Origini még őrzi az alapkivonatot.\n\n\n\n\n\n\n\n\n MATTEO CIFFO\n\nSzületett Biellában 1987-ben, 2007-től fejlesztem a szerkezet atomjaira, az anyagra, annak átalakítására és a benne tárolt memóriára való fókuszt. Munkám közvetlen kapcsolatból indul ki nemes és összetett anyagokkal, mint a márványportok és kő, természetespigmentek, örmény földek, oxidok és fémek. Nem tekintem ezeket egyszerű kifejező eszközöknek, hanem élő jelenlétnek, idő hordozóinak, a megújulás lehetőségének.\n\nOlyan folyamaton keresztül dolgozom, amit inkább rítusnak, semmint szobrászatnak gondolok: a kő újjászületése a kezem által vezetve. A gyakorlat a megfigyelésen és azon vágyon alapul, hogy életet adjon annak, amit összetörtek, elhagyott vagy elfelejtettek. A Frammenti és a hulladékok, gyakran más szobrászok munkáiból származó anyagok, az én munkáim alapvető anyagává válnak.\n\nOlyan anyagokról van szó, amelyek már magukban hordoznak történetet. Szétbontom őket és újra összerakom, olyan formákat kreálva, amelyek már nem tartoznak az előző állapotukhoz, hanem egy új állapothoz. Minden mű egyensúlyának törékeny feszültségéből fakad: a veszteség és újjászületés, a memória és a lehetőség között, láthatóvá téve azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az volt, ami volt, és valami mássá válik.\n\nAz út egy átalakulás formáját ölti, amely túllép a hagyományos szobrászaton, közelítve valamiféle alkímikus dimenzióhoz. Olyan anyagokat használok, amelyeknek már volt létezésük, szétbontom és újra összerakom őket, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás egy a pusztítás és regeneráció, a veszteség és memória közötti feszültségből születik, láthatóvá téve egy folyamatos változás állapotát.\n\nA kutatás olyan anyagokkal találkozik, melyekben mély ellentmondás él: látszólag örökkévalók és ellenállhatatlanok, de egyben érzékenyek és sebezhetőek is. Ami megmozdíthatatlan látszik, annak instabil természete tárul fel, képes reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni. Ez a állapot az anyagot a mű aktív részévé teszi, folyamatos párbeszédben a idővel és a környezettel.\n\nA tökéletesség átadja helyét a törékenységnek, és az örökkévalóság élő, emberi élményként nyilvánul meg. Az anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a felületen megőrizve a gesztus, a folyamat és saját fejlődésének nyomait.\n\nÖnmagát autodidakta módon alakítottam ki azzal, hogy kísérleteztem, megfigyeltem és hallgattam. A megközelítés nem a kontrollra törekszik, hanem az anyagot kíséri annak átalakulásában. A formák, amelyek létrejönnek, tükrözik a memória működését: olyan szerkezetek, amelyekben a töredékek, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.\n\nEz a gyakorlat a matériát élő Archívumként kutatja. A szobrok olyan jelenlétként születnek, amelyek a romlás és újjászületés között, a fennmaradás és a átalakulás között lebegnek, visszaadva a matériának egy mélyen kortárs és emberi dimenziót."} } } {translated_text} } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } }}} }