Sétabot (2) - Fa

Két sétabot leírása elsőként: Régiség sétabot karhosszékes fogantyúval „horgos” (vagy félköríves), úgy tervezve, hogy kényelmes támaszkodást adjon, és hogy a használaton kívül a bottest a karra lehessen akasztani. A boton (Attya): sötét, matt, enyhén texturált felülettel, amely élesen kontrasztol a világos és fényes bakelit nyéllel. A bottest és a nyél találkozási pontján, és ismét a horgoló végpontján dekoratív betétek találhatók. Úgy tűnik, hogy az alakulata egy sorozatgyűrűből áll. Világos bakelitben, lekerekített végű gombbal finomítva. Talpfelületen modern védőgumikesztyű látható (utólagosan rögzítve a gyakorlati használat és a csúszás elkerülése érdekében), amely valószínűleg az eredeti vas- vagy rézpatkót fedését fedi. A fa tölgyfából készült. A tárgy valószínűsítetten az 1900-as évek elejére tartozik a XX. század elejére (az '20-as évektől az '50-es évekig). A stílus és az anyagok alapján a gyártmány forrása szinte biztosan európai, nagyon valószínű, hogy olasz kézműiparról van szó. Olaszországban a Montán és dombos területeken, mint az Itáliai Appenninek Toszkán-Emilia, Veneto vagy Piemonte, nagy hagyomány volt a meleg kezelésű tölgy faragásában. Méret: hosszúság 90 cm. Másodikként: régiség sétabot. Keményfa tölgyből készült, gondosan színezett testsűrűségű farostanyagot használ. A fogantyú (Nyél): ívelt „rega­l-héja” vagy ergonomikus „horgos” forma, kényelmes fogásra tervezve. Sötét anyagból készült szarvas- (tehén- vagy bölény) vagy juhar szarvának anyaga. A nyak és a föld közötti kötelékben fémszürke, ezüstös díszelvitelű gyűrű található. Ez a gallér finom, ornamentális motívumokkal van gravírozva, klasszikus ízlés szerint. A boton vasból megerősített, kissé az idő vasfoga által megnyomódott végződés található, amely történelmileg a fa közvetlen talajjal való érintkezésének védelmére szolgált. Becsült kor: a XIX. század vége – a XX. század eleje (kb. 1880–1910), francia eredetű. Méret: hosszú: 87 cm.