Tijs Dragtsma (1992) - Mass Without Mercy

Mass Without Mercy egy kortárs műalkotás a súlyról, a szerkezetről és arról a csendről, amely a szilárd dolgok között él.

A kompozíció lebeg. A betonformák abszolút fekete felé felfüggesztve, nem véletlenül, hanem egy olyan geometriával rendezve, amely régi és akaratosság érzését kelti. Nincsenek görbületek. Nincsen melegség. Csak tömeg és a mögötte hagyott ürességek.

A kép nem hozzáadásból jelenik meg. Sem festék, sem nyomtatás, sem tinta. Az akrilüveg kontrollált felületkárosodásából, a projecte-elt eltávolításból, az észlelhető hiányból fakad. Ahogy a fény végigfut a felületen, a formák a jelenlét és a megsemmisülés, a bizonyosság és az árnyék között váltakoznak.

Külső szemszögből a mű monumentálisnak, építészinek és nyugodtnak tűnik. Közelebb lépve azonban egy kontrollált karcolásokból álló mezőbe olvad, minden egyes karcolat egy apró kivonás-aktus. A szobor a hozzáadott semmiből épül.

Van valami, amit a cím csendesen közvetít. A Mass Without Mercy olyan súlyt sugall, amely nem enged megadni magát, olyan szerkezetet, amely nem kéri bocsánatát. Ez a beton és a vákuum szókészlete, a permanencia és a nyomás megfogalmazása, amely itt nem kőben, hanem fényben és az akrilüvegen okozott károsodásban jelenik meg.

A Mass Without Mercy folytatja a Tijs Dragtsma által megkezdett Art with Scratch sorozatot, melyben a képeket kontrollált felületi károsodás, nem pedig pigment vagy nyomat hozza létre. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Nem minden, ami kitart, kedves. Néhány dolog egyszerűen marad."

A Kunst a Scratch-sel című kiadványról

Az Art with Scratch olyan műtárgy-gyűjtemény, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Egy mély fekete felületre soronként faragva minden mű számtalan precíz karcolatból jön létre, amelyek megkapják a fényt és formát adnak a sötétből.

Távolról nézve a kép majdnem fotóként hat. Erőteljes, felismerhető és telis-tele van jelenléttel. Közelről azonban a mű ezerszer is felbomlik egyedi jegyekre. Finom, törékeny és gyakorlatilag tehetetlen súlyú. Amit erősnek tűnt, az finom hálózattá válik, minden vonal egy szándékos gesztus, minden egyes elem elengedhetetlen a teljeshez.

A fény adja meg ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és definiálva áll. Egy másikból megpuhul, visszahúzódik, szinte elhagyja a sötétet, amelyből származik. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Miért olyan vonzó ez a médium? Mert csendes feszültsége van. A karcolás aktusa egyenes és visszafordíthatatlan. Minden vonal döntés, amelyet nem lehet visszacsinálni. De az eredmény nem rideg. Intim, atmoszferikus, élvezi a mozgást. A szilárdság lágyul. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlenné válik.

Olyan műveknél, mint ez a portré, a figura sohasem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásán keresztül a kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma előre lép a fekete öleléséből. Máskor visszahúzódik, és csak a forma suttogása marad. Abban a mozgásban, a láthatóság és a megjelenés közti határmezsgyén éled újra a mű.

Mint minden idő nyomában megérintett anyagnál, a felületnek megvan a maga csendes élete. Minden karcolat megőriz egy pillanatot, egy lélegzetet, egy mozdulatot. Együtt nemcsak egy képet alkotnak, hanem egy jelenlétet, amely a fény minden változásával tovább tárulkozik fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket kutassak. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzített stílusra, hanem mint egy fejlődő felfedezési területre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összeér.

A munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan szólhat egy anyag új módon. Hogyan válhat a keménység intimitássá. Hogyan teremthet a precizitás érzelmet. Ez a keresés a lényeg minden, amit létrehozok.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtárgy saját világként jelenik meg, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Egyes művek ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épülnek fel. Mások hiány, árnyék, visszafény vagy feszültség révén születnek. A kapcsoló ereje az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét közös elköteleződésében rejlik.

A kontrasztok bűvöletében élek. Az erő és az érzékenység közötti között. Az irányítás és az érzelem közötti között. Ami látható és ami a értelmezésre marad nyitva. A célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely lefekteti a figyelmet, meghív a gondolkodásra és idővel tovább tárja fel magát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összejönnek. Ez nem csak egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy formál, hogy olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek egyedi, megfontolt és élő érzést keltenek.