Matteo Ciffo - Frammenti - Nefertiti

- Matteo Ciffo kortárs szobrászata (Olaszország - 1987). Cím: Fragmentek-Nefertiti
- 2026-os évszám. Kiadás: 8/8 - aláírt és hitelesített a művész által, hitelesítéssel
- Anyag: hidegöntés márványpor és kő finomporból
- Kiváló állapotban



FRAGMENTEK Gyűjtemény

A klasszikus szobrászattal való összevetés a gyűjtemény központi eleme. Az a formavilág, amely történelmileg a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória eszméjével kapcsolódik össze, kiindulópontként szolgál, és egy fragmentációs és redefiníciós folyamatnak van alávetve. A forma többé nem stabil egységként értelmezhető, hanem átmeneti állapotként. Megszakad, felbomlik és újra összeáll, feltárva saját instabil természetét. A térfogat kitárul, blokkokra és töredékekre válik szét, új szerkezetet létrehozva, amelyben az idő már nem rejtőzik el, hanem látható elemmé válik. Ez a feszültség megszünteti a tökéletesség abszolút állapotaként való elképzelését. A létre tartó örökkévalóságnak tűnő dolog megmutatja sebezhetőségét. A klasszikus forma tovább él, de átalakítva: nem többé a halhatatlanság szimbóluma, hanem az időn átszűrt jelenlét, a változásnak kiszolgáltatott, és egy új dimenzióba visszajuttatott.


MATTEO CIFFO

Biellában született 1987-ben, 2007-től kezdve anyagra épülő, annak átalakulására és az emlékezetre összpontosító kutatást folytat. Munkám közvetlen kapcsolatból születik a nemes és összetett anyagokkal, mint a márványpor és kő, természetes pigmentek, örmény földek, oxidok és fémek. Nem tekintem egyszerű kifejező eszközöknek őket, hanem élő jelenlétnek, időt, történelmet és újjászületés lehetőségét hordozó anyagoknak.

Egy olyan folyamaton keresztül, amelyet inkább rituálisnak, mint szobrászati cselekedetnek tartok: a kő újjászületése a kezemtől vezetve. A gyakorlat abból a megfigyelésből és vágyból születik, hogy visszaadja az életet annak, amit összetörtek, elhagytak vagy feledésbe merült. A töredékek és hulladékok gyakran más szobrászok munkájából származnak, és alapanyaggá válnak az én munkáim számára.

Olyan anyagokról van szó, amelyek máris hordozzák történetüket. Szétbontom őket és újra összeillesztem, formákat hozva létre, amelyek már nem tartoznak korábbi állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden mű egyensúlyi instabilitásból fakad a veszteség és újjászületés, a memória és a lehetőség között, és láthatóvá teszi azt a pillanatot, amikor az anyag abbahagyja, ami volt, és valami mást kezd.

Az út jellegét egy olyan átalakulás veszi át, amely felülmúlja a hagyományos szobrászatot, közelítve egy olyan, majdnem alkimista dimenzió felé. Olyan anyagokat használok, amelyek már voltak létezésben, szétbontom azokat és újból összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és regeneráció közötti feszültségből, a veszteség és a memória közötti feszültségből születik, láthatóvá téve egy állandó változás állapotát.

A kutatás olyan anyagokkal szembesül, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökkévalók és megsemmisíthetetlenek, ugyanakkor egyidejűleg érzékenyek és sérülékenyek. A látszólag megkérdőjelezhetetlennek tűnő dolgok instabil természetét fedik fel, képesek reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni. Ez a feltétel a matériát a munka aktív részévé teszi, amely folyamatos párbeszédben van az idővel és a környezettel.

A tökéletesség átadja helyét a törékenységnek, az örökkévalóság pedig élő, emberi tapasztalattá válik. A matériát nem alárendeltnek, hanem társszerzővé teszi, a felületen megőrizve a gesztus, a folyamat és a saját fejlődésének nyomait.

Önkéntes, a kísérletezés, megfigyelés és hallgatás útján építettem fel a pályámat. A megközelítés nem a kontrollra törekszik, hanem a matériával való kísérésre az átalakulásában. A keletkező formák tükrözik az emlékezet működését: olyan szerkezetek, amelyekben a töredékek, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.

Ez a gyakorlat a matériát élő archívumként vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétként jelennek meg, amelyek a romlás és a feltámadás, a maradandóság és a változás között lebegnek, visszaadva a materiának egy rendkívül kortárs és emberi dimenziót.